Fahéjas-cukros konty

Brióst készültem sütni, olyan kis puha, illatos, kelt tésztára vágytam. Nincs tojás, puff nekem, ugrott a briós, pedig nagyon beleéltem magam. Morogtam is, miért nem vettél tojást a hétvégén!?! Ha nincs brioche, mit csinál az ember lánya, másnál csorgatja a nyálát. Ekkor értem Mohához, a dörmögésnek vége lett, hozzáláttam a holland fahéjas kalácshoz (ez az első olyan recept, ami a felfedezés napján már tányéron van).

Hozzávaók (8 db):
250 g liszt
csipet só
csipet őrölt fahéj
1 csapott ek. finomítatlan cukor
40 g vaj
150 ml tej
2 csapott tk. szárított élesztő

+ 2 ek. finomítatlan cukor és 1 kk. őrölt fahéj

A liszthez adtam a sót, a cukrot (organic unrefined cane caster sugar), az élesztőt meg a fahéjat, elkevertem. Beletettem a puha vajat és a kissé meglangyított tejet, majd tésztává gyúrtam. Mikor összeállt (egyébként gyorsan és könnyen) még egy-két percig dagasztottam, hogy szép sima legyen. Meleg helyen, tálban, letakarva fél órát kelesztettem (épp a csirkeleves főtt, úgyhogy kellemes meleg volt a konyhában, bőven a duplájára dagadt).

A megkelt tésztát hengerré formáltam, majd félbe-félbe-félbe vágtam. A szeleteket előbb átgyúrmáztam, majd a tenyerem alatt gömbölyítettem. Letakartam és egy újabb fél órát kelni hagytam.

A gombócokat hengerré sodortam, vizes kézzel átsimítottam, megszórtam a fahéjas cukorral (mindegyikre egy-másfél tk. jutott), áthempergettem, hogy felvegye ami lehullott róla. A hurka egyik végét a másik alá tettem, a szabadon maradt véget pedig alulról átdugtam a keletkezett lyukon. Sütőpapírra tettem és egy újabb (utolsó) fél órát pihent. Közben előmelegítettem a sütőt 200 °C-ra (volt amelyik kitekeredett, ezért újból formáztam), majd 12 perc alatt aranybarnára sütöttem. Puha, illatos belső, ropogós külső!! Köszönet Moha!