Édes után sós

Morozivo plombir

Zabpelyhes szirnyiki

Szirnyiki gríz/liszt és cukor nélküli változatban

Szirnyiki

Az iskolai menza egyik felejthetetlen íze az orosz túrópogácsa

Évzáró borscs

Szinben, ízben gazdag, tartalmas борщ leves

Bárány-saslik (Шашлык)

A volt Szovjetunió területén (azerbajdzsán, üzbég konyha), de a legtöbb kelet-európai országban népszerű a saslik, a Kaukázusból, Közép-Ázsiából eredő pácolt hús. A két héttel ezelőtti kitűnő saslikozás után elhatároztam, elkészítem, apartmani körülmények között (ha ló nincs), grillen, természetesen bárányból, hisz az ír barika igen finom.

Már péntek délután bepácoltam a húst, két nap kell neki. A bárányhúst felkockáztam (nem találtam nyakat, ezért ami bio volt, még ha nem is ír, Organic British Lamb Leg Steak, abból készült). Egy zománcos tál aljára hagymakarikákat tettem, erre helyeztem a húskockákat, majd egy újabb réteg hagymával borítottam. Elkészítettem a páclevet: víz, ecet, kevés só, bors, aprított friss kapor (nos, az ecetnél felhívtam fatert, hogy akkor most mennyire is legyen ecetes, a válasz az volt, hogy hát megkóstolom és érezni fogom, no hiszen, ezzel nem lettem okosabb, úgyhogy ízlésem szerinti ecetesre csináltam, se nem sok, se nem kevés). A húst felöntöttem a lével, hogy ellepje, három babérlevelet adtam hozzá, letakartam és hűtőbe tettem.

Ma nyársra húztam és felhevített grillen minden oldalát megpirítottam, időnként a páclével ecsetelgettem. Megsültek, lehúztam a nyársról, pár csepp ecettel ízesítettem, átforgattam, ropogós kenyérrel és salátalevéllel tálaltam.

[i] Hiányzott belőle a 'mócsing', és a parázson sütés füstös íze. Hiába, a saslik faszénre való nem lakásba!

Лужанська

Kárpátalja (Закарпатья) mindig is gazdag volt ásványokban. Hatalmas sóbarlangok, ásványvizes forrásokkal tarkított hegyoldali erdők jutnak eszembe, ha a Kárpátokra gondolok. Enyhén buborékos, finoman pezsgő, gazdag ízvilágú ásványvizek (минеральные воды).

A Лужанська ('luzsánszká') volt a favorit. Emlékszem, milyen furcsa volt megszokni, mert milyen íztelennek tűnt a Kékkúti Theodora vagy a Margitszigeti Kristályvíz a finom egyensúlyú Лужанська után. A Deep RiverRock, az Evian és a Vittel után ma már tudom, a Theodorának igenis van íze.

Tipp: Ukrán-Orosz-Szovjet ízek

Plombir fagylalt

Több cég is gyártja már a nosztalgikus plombirt (морозиво пломбiр).
A régi, visszafogott zsírpapíros csomagolást felváltotta a színes,
az ostya viszont (sajnos!!) színét-ízét vesztette.

Tipp: Ukrán-Orosz-Szovjet ízek

Csokoládéval bevont zefir

A sima, két összetapasztott fél-fél зефир elegánsabb változata az étcsokoládéval vékonyan bevont. Ez a habcsók extra élvezetet nyújt, ahogy a csokiréteg roppan, mielőtt a savanykás, rugalmas belsőbe harapnánk.
A feleket nem ragasztják össze. Vaníliás (fehér) vagy gyümölcsös (rózsaszín) ízben kapható. Tipp: Ukrán-Orosz-Szovjet ízek

Sós, édes, rágcsál, szovjet

Az 'ukrán-orosz-szovjet Pringles'. A vékony, 'könyvjelző' alakú чипс ('csipsz') állagban és ízben is hasonló.

A ropogós, enyhén édes печенье "Мария" (pecsenyje máríjá) a háztartási kekszre emlékeztet.

Az omlós vajas kekszeknek (печенье) se szeri, se száma, leggyakrabban díszített, négyszögű.

Puffasztott rizs szelet

Nosztalgiáztam. Egy újabb gyerekkori kedvenc jutott az eszembe, a cukros puffasztott rizs. Kartondobozkában átulták, két sorban, kis téglalapokra vágott szeletek, 10 vagy 12 lehetett benne. Ragacsos volt, édes, de igen-igen finom. A nevére már nem emlékszem, de az ízére még élénken. Lefordítva воздушный рис ('vozdusnöj risz') lenne, de mint cukrásztermék biztos viselt valami egyedi nevet. A nagy nosztalgiázásban egyre jobban beleéltem magam az ízébe, orosz-ukrán boltban sosem láttam még itt, így magam kellett nekilátnom. Az eredmény meglepő volt, tizenéves lettem ismét!

Hozzávalók: 2,5 csésze puffasztott barna rizs, 1-2 ek. vaj, 1 csapott ek. barna cukor, 1 csapott tk. kukoricakeményítő, 2 ek. barna rizs szirup, 2 ek. méz.

Lassú tűzön megolvasztottam a vajat, hozzáadtam a barna cukrot, és kevergetve felolvasztottam. Hozzáadtam a barna rizs szirupot, majd a puffasztott barna rizst. Átforgattam, hogy az édes, cukros-vajas rizs szirup mindenhová jusson. A meleg szirup könnyen kezelhető. Épp csak annyi kell, hogy összefogja. Rászórtam a kukoricakeményítőt és ismét alaposan, de óvatosan átkevertem, majd lehúztam a tűzről és hozzáadtam a mézet. Átkevertem, majd egy csatos tortaformába borítottam és sütőpapír segítségével jól lenyomkodtam, elsimítottam, hogy szép tömör legyen. Hagytam teljesen kihűlni és egy órát pihenni, majd a csatot rajta hagyva szeleteltem.

Cемочки

Nagyon találó csomagolásra akadtam az ukrán boltban (a tulaj pár lembergi - Львів/Львов, de sajnos a kínálat egyre inkább ellengyelesedik). Kedves gyerekkori emlékeket juttatott eszembe. Iskolából hazafelé menet az Ung-parton vagy a buszra várva cinkézéssel múlattuk az időt. Cinkének hívtuk a pirított, hámozatlan napraforgómagot, cinkézésnek pedig a hámozást. Amíg volt belőle, nem volt megállás. Nénikék árulták kosárból, pohárral mérték és újságpapír tölcsérbe csomagolták (pont mint a csomagoláson). Cемочки-nak ('szemocski'), azaz magocskáknak hívták. A szemek aprók voltak, feketék és sokkal olajosabbak szürke csíkos társaiknál, és könnyen szét is lehetett pattintani (a fenti zacskóban a szürke és a fekete valamiféle keresztezése, a feketénél nagyobb, de a szürkénél kisebb, sötétszürkén fekete csíkokkal, könnyebben is pattant a szürkénél, de nem volt egészen olyan olajos, mint a fekete, szóval minden téren félúton lévő házasságról van szó). Cемена подсолнечника жареные неочищенные - napraforgómag pörkölt, hámozatlan.

Arany kulcsocska

A szovjet idők bővelkedtek finom, jó, minőséges édességekben. A boltok édességosztályain húsz, harminc, de inkább ötvennél is több féle cukorka, csokoládé csábította az édesszájú vásárlót, és emellett még ott voltak az ostyák, kekszek, meg a zefir, amiket kilóra mértek. Régi szép idők! Azért manapság is fel lehet lelni egy-egy (megtartott vagy talán felélesztett) gyöngyszemet.

Az Egyesült Édességgyártók Társasága (Объединенные кондитеры) ma 15 gyárat foglal magába Oroszországszerte. Аz 1851-ben alapított és idén 160. fennállási évét ünneplő Красный Октябрь (Vörös Október) édességgyár egyik termékére bukkantam az új lengyel boltban: ИРИС - Золотой ключик tejkaramella (ami inkább toffee mint fudge). A "Батончик", "Трюфель" és "Птичье молоко" mellett gyerekkori kedves emlék. Ирис ('irisz' = szivárvány vagy nőszirom), Золотой ключик ('zolotoj kljúcsik' = arany kulcsocska). Nem túl édes, és nincs sem utó, sem mű íze. A külső 2-3 mm puha, omlós, de a belseje kemény, átrághatatlan, meg kell várni, amíg elolvad ;-)

Ungvári fekete kenyér

Nincs meg az az édeskés íze mint a borogyinói-nak, inkább savanykás, meg lazább állagú és koriandermag sem díszíti. Én csak 'kutyakenyér'-nek hívtam gyerekként, mert nálunk a kutya ette. Meg én. Ketten osztoztunk.

Borodinskij - Бородинский хлеб

A 'borogyinói kenyér' (Бородинский хлеб, ejtsd: borogyinszkij hleb) az egyik legnépszerűbb rozsos "fekete" kenyér a mai Oroszország és a volt Szovjetunió (CCCP) területén. Rozsliszt, élesztő, só, rozsmaláta, cukor, szirup és koriander.
B1 és B2 vitaminokat tartalmaz.

A név pontos eredete ismeretlen. Az egyik legenda szerint először egy - a borogyinói csata (1812, a napóleoni háborúk legvéresebb csatája) helyén lévő - apácazárdában egy katona özvegye sütötte. A másik legenda szerint az 1812-es honvédő háború után a hercegnő, férje halála után találta fel ezt a kenyeret. Eredeti neve 'megemlékezési' (Поминальный) kenyér volt, majd a XIX. sz. végén 'borogyinói' lett.

Ismeretes azonban, hogy a jelenlegi összetételű 'borogyinói kenyér' 1933-ban lett kifejlesztve a moszkvai pék-tröszt által. A sütésnek szentelt irodalmi források 1920-ig nem tesznek említést "borogyino" nevű kenyérről, így előfordulhat, hogy a név a modern recepttel jelent csak meg. Hasonló receptek léteztek a Forradalom előtt is, és a XIX. század végi pék-szakirodalomban meg is említik, csak koriander helyett kömény szerepel bennük. [wiki]

Tipp: Ukrán-Orosz-Szovjet ízek itt

Harmadnapos borscs leves

Persze, hogy az utolsó tányér a legfinomabb! Az ízek összeértek, a színekről nem is beszélve. Az illata is mesés! A kényszer úgy hozta, hogy tejfel helyett natúr joghurttal tálaltam. Az élvezeti értékén mit sem változtatott. >> Borscs
Tipp: Ukrán-Orosz-Szovjet ízek itt

Borscs - Борщ - Borsch vagy Borscht

Az ukrán eredetű борщ számos kelet- és közép-európai országban kedvelt és népszerű. Ennek a kiadós, laktató levesnek a cékla adja a karakterét, egyéb összetevői országonként változnak. Készülhet hússal vagy nélküle, többféle zöldséből, mégis a céklától igazán borscs a борщ.

Hozzávalók:
500 g marhahús
1 db zeller gumó
2 db petrezselyemzöld
3 db sárgarépa
4 db közepes burgonya
2 db cékla
500 g savanyú káposzta
fűszerek

A felkozkázott húst hideg vízben fel tettem főni, lehaboztam, majd ízesítettem: babérlevél, zöldséges tengeri só, bors, pirospaprika, őrölt fűszerkömény, két gerezd zúzott fokhagyma, és fedő alatt finoman gyöngyöztettem.

A megtisztított zöldségeket (zeller, petrezselyemzöld, sárgarépa) felcsíkoztam és három szál zellerlevéllel (cérnával összekötve) a levesalaphoz adtam. Fedő alatt, alacsony hőfokon (épphogy mocorgott) bő egy órát főztem.

Közben a céklát sós vízben, egészben, héjával (hogy ne jöjjön ki a színe) megfőztem, leszűrtem, kihűtöttem, felcsíkoztam. Meglocsoltam kevés olajjal (bevonja a céklát és megakadályozza, hogy kiengedje a színét), majd 1-2 ek. ecettel három percig serpenyőben dinszteltem (ettől lesz finoman savanykás). Felhasználásig félretettem.

A savanyú káposztát átmostam, kinyomkodtam, majd kissé felaprítottam és a leveshez adtam. Tovább főztem 15-20 percet. Van aki édeskáposztával csinálja, de nálunk a borscs télen készült, és hát télen mi van, savanyú káposzta, ezért az én ízlésemnek a борщ savanyú káposztával készül.

Mivel az ír krumpliról sosem lehet tudni hogy fő meg, pontosabban sosem úgy fő, ahogy szereté az ember lánya, ezért nem kockáztattam, hogy a levesben váljon grízzé, külön lábasban főztem, felkockázva, sós vízben, egy babérlevél társaságában, majd a vége felé a leveshez adtam, egy ek. paradicsompürével együtt.

Kivettem a babérlevelet és a zellerszárat. Serpenyőben 2 ek. lisztet szárazon világosra pirítottam, majd kevessével adagoltam hozzá a hideg vizet, amig sima, krémes allagú nem lett, majd a céklával együtt a leveshez adtam, és két perc múlva le is zártam.

Főtt tojással és tejföllel tálaltam. Fokhagymás barnakenyér pirítóssal az igazi. Most három napig rá fogunk járni!

Зефир (Zephyr)

A gyerekkori kedvencek között (nem, a квас nem volt az :-P), a kicsit savanykás, finoman rugalmas, két ragasztott felü, enyhén cukrozott tetejű зефир [ejtsd: 'zefír'] is ott van, még ma is megtalálható szovjet-orosz édesség.

Szokták lemarshmallowzni, lemályvacukrozni, de mégsem ugyanarról van szó, esetleg külsejükben hasolítanak, de ízben, állagban nem. De még mennyire nem! Ha beleharapsz egy zefírbe, egyből tudod, hogy nem mályvacukor.

A marshmallowtól (маршмэллоу) nem csak abban különbözik, hogy állagra sűrűbb és nehezebb, de hozzávalók terén is, tojás (is) kerül bele. Összetevői: gyümölcspüré (almaszósz), cukor, tojásfehérje, pektin vagy agar, és zselatin. Készült mázatlan (natúr vagy gyümölcsös) és mázas (bevonatos) formában, az alapvető máz - csokoládé.

Valaki vagy szereti vagy nem. Én imádom, de egyszerre csak kettőt tudok megenni belőle :-D)))

Tipp: Ukrán-Orosz-Szovjet ízek itt

Hal, vodka, csokoládé, piac

Ungvár, Ужгород, retro-gasztro körkép 2010.

Морозиво (fagylalt)

Nagy kedvencre akadtunk az ungvári Korzón. Gyerekkori ízeket idéző fagyira! Kopéjkás vagy plombir (пломбір) fagyinak hítuk régen, olcsó volt és nagyon tejes! Az évek során íze és hírneve megkopott, sokan utánozták, kevés sikerrel.

A “Славутич” (mint a sör!?!) névre keresztelt морозиво, azaz fagylat (nem jégkrém!!!) ma is krémes, tejes, semmi jég és kásásság, csak puha, olvadó szeretet. A csomagolása ugyan 'kifinomultabb' volt régen, de íze most is szívdobogtató.

Gyerekként úgy szerettem a legjobban, ha 10-15 percre kivettem a fagyasztóból és egy tányéron hagytam szétolvadni. Az (poharas!) ostya átitatódott a nagyon tejes, folyékony fagyival, amitől puha lett és nagyon tejes (!), a fagyit a végén felkanalaztam :-) Ma persze behabzsoltuk alig egy perc alatt :-D)))

Морозиво без наповнювача у вафельному стаканчику

Tipp: Ukrán-Orosz-Szovjet ízek