Nagy kedvencre akadtunk az ungvári Korzón. Gyerekkori ízeket idéző fagyira! Kopéjkás vagy plombir (пломбір) fagyinak hítuk régen, olcsó volt és nagyon tejes! Az évek során íze és hírneve megkopott, sokan utánozták, kevés sikerrel.
A “Славутич” (mint a sör!?!) névre keresztelt морозиво, azaz fagylat (nem jégkrém!!!) ma is krémes, tejes, semmi jég és kásásság, csak puha, olvadó szeretet. A csomagolása ugyan 'kifinomultabb' volt régen, de íze most is szívdobogtató.
Gyerekként úgy szerettem a legjobban, ha 10-15 percre kivettem a fagyasztóból és egy tányéron hagytam szétolvadni. Az (poharas!) ostya átitatódott a nagyon tejes, folyékony fagyival, amitől puha lett és nagyon tejes (!), a fagyit a végén felkanalaztam :-) Ma persze behabzsoltuk alig egy perc alatt :-D)))
Gyerekként úgy szerettem a legjobban, ha 10-15 percre kivettem a fagyasztóból és egy tányéron hagytam szétolvadni. Az (poharas!) ostya átitatódott a nagyon tejes, folyékony fagyival, amitől puha lett és nagyon tejes (!), a fagyit a végén felkanalaztam :-) Ma persze behabzsoltuk alig egy perc alatt :-D)))
2 comments:
Jaj, de jó időutazni egy kicsit! Gyerekkoromban minden nyarat Beregszászban töltöttem a nagymamámnál. Imádtam a plombirt és a csoki borítású eszkimót, ami pálcás volt, de az a gyorsan olvadó fajta. A másik nagy kedvencem, aminek az ízét azóta is fel tudom idézni a berezovij szok. Nyáron, jól lehűtve nem kellett jobb (persze a hideg kefír mellett). Sőt volt Beregszászban egy limonádé üzem is, ahol fél literes üvegben különféle gyümölcs izesítésű, jó szénsavas üdítőket gyártottak. Na abból a körtés. Még a cimkéje is előttem van.
Régóta olvasom a blogodat és nagyon klassz, hogy néha, amit megfőzök a kárpátaljai receptjeid alapján, visszahozza a régi idők ízeit, amit mindig is szerettem, ismertem, csak sajnos már senki nem főz nekem ilyeneket.
Köszönöm az "élményeket". Üdv, Virágh Via
Bizony, a jó kis березовый сок és a напиток 'Груша', de rég volt, de szép volt, de jó volt. Akor még nem terített a kolafanta, csak nyírfalé, szilva és paradicsomlé volt kapható, ha szomjasak voltunk. Nagy 3-5 literes 'bánkákból' mérték az állami boltokban. A körtést is csak kis üveg üvegben lehetett kapni a 'koperában'. Két-három éve találtunk még nyírfalevet és körtéset Ungváron. Túl édesek lettek megítélésem szerint.
Post a Comment