Soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer még reggeli párti is leszek, ráadásul olyannyira, hogy már el sem indulhat nélküle a nap. Alig két éve még se étvágyam, se kedvem nem volt egy reggelihez. Ki éhes kukora reggel, mondtam. Plusz, ha ettem épp valamit, már tízkor csak azon járt az eszem, hogy mikor lesz végre ebédidő, mert szinte kilyukadt a hasam az éhségtől (itt a 'lunch time' 1-2pm). Ha nem ettem, délig simán kihúztam.
Manapság, nem csak a reggeli, de a tízórai és az uzsonna is a napi rutin része. Nem kell nagy dolgokra gondolni. A reggeli szinte mindig porridge (addict lettem). Míg régen csak vízben főzve ízlett (egy csipet sóval, és egy kis kocka vajjal tálalva), addig újabban csak a tejben főtt a nyerő (egy teáskanálnyi cukormentes feketeribizli lekvárral tálalva). Porridge nélkül nem reggel a reggel.
Mielőtt rákérdeznétek, a híres Full Irish Breakfast-et évente csak két-háromszor vállalom be...
Tízóraira vagy uzsonnára a joghurt, a zabpehely és a banán a leggyakoribb szereplők: banánpürés, mazsolás-zabpelyhes, chiás banános, vagy épp áfonyás, esetleg málnás változatban. A chiás banánturmix, a gyümölcsös joghurt, vagy a mézes gyümölcsjoghurt is sűrűn ismétlődő. A sima reszelt alma vagy a mézes reszelt sárgarépa is rendszeres, ahogy a müzli is, vagy a gyümölcsök (grépfrút, gránátalma, mangó, papaya, kiwi).
Kedvencek, de jóval ritkábban fogyasztottak: lazacos pirítós, halpástétom, lazacos szendvics, füstölt lazac, sonkás-sajtos pirítós, rántotta, vagy épp a mai pirítós (vékony baguette szeletek pirítva, kevés libazsírral és egy-egy csík marinált paprikával).
Ki mit eszik (szeret) reggelire / tízóraira / uzsonnára?
Ki mit eszik (szeret) reggelire / tízóraira / uzsonnára?
No comments:
Post a Comment