Szeretem az almát. Az utóbbi bő egy évben kedveltem meg csak igazán. Gyerekkoromban, míg ott lógott a fán, nem értékeltem eléggé. Most meg örülnék, ha lenne egy almafám. An apple a day keeps the doctor away, vagyis Naponta egy alma az orvost távol tartja! Cikkekre vágva remek nassolnivaló. Lereszelve, pár csepp mézzel, csipet őrölt fahéjjal pompás kanalas desszert. Lereszelve, sütőben sütve, dióval bolondítva pedig ellenállhatatlan sütemény: teljes kiőrlésű változatban, minimál cukorral, a dejó pedig pekán.
Hozzávalók:
125 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
75 g vaj
1 tk. sütőpor
csipet só
csipet szódabikarbóna
1 kisebb tojás
6-8 db alma
1+1+1 csapott ek. finomítatlan nádcukor
őrölt fahéj
100 g pekándió
Az almát meghámozom, majd nagy lyukú reszelőn lereszelem. Félretettem. A pekándiót aprítóban ledaráltam, hozzáadtam 1 csapott ek. finomítatlan nádcukrot. A tojást villával felvertem.
A teljes kiőrlésű liszthez adtam a sütőpor, sót, szódabikarbónát, 1 csapott ek. finomítatlan nádcukrot, majd beledolgoztam a vajat. A morzsás tésztaalapba öntöttem a felvert tojás kétharmadát (a többit félretettem lekenni vele majd a tetejét).
A kapott tészta kétharmadát kinyújtottam, vajazott-lisztezett csatos tepsibe helyeztem. Megszórtam a darált dejó felével. Erre került a kinyomkodott, és a maradék 1 csapott ek. finomítatlan nádcukrral meg őrölt fahéjjal ízesített reszelt almát, majd rászórtam a dejó másik felét.
A maradék tésztát kinyújtottam, hullámos tésztaszaggatóval felcsíkoztam, leraktam a dejó tetejére, és megkentem a maradék felvert tojással.
180°c-ra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.
Tészta + darált dió + reszelt alma + darált dió + tésztarács (hullámos).
Nem szeretem az édes, parázs almát, inkább a savanykás, bő leves, keményebb almák ízlenek. A fenti recepthez a Delbard Estivale nevű francia (de brit termésű) almát választottam: leves, ropogós, illatos, igazi frissítő. A gyerekkori nyarakat és a gyümölcsösből csent, fáról tépett almákat juttatta eszembe.
7 comments:
Én mindig is szerettem az almát:) Főleg télen, azt hiszem nincs is olyan nap, hogy ne ennék almát.
Mostanában a reggelim is alma, vacsi helyett pedig zsírszegény joghurtba forgatott almát eszek.
Tetszik ez a rétegezés, a pitéről már nem is beszélve! :) Van egy pekándiófánk a kertben, olyan lassan nő szegény, hogy szerintem még az unokáim se igen fognak szüretelni róla, de azért gondozzuk türelmesen, hátha...! :)
Almás nekem minden mennyiségben jöhet, nagyon guszta !
Kati, jó is az alma, az orvost bizton távol tartja :-))
Hankka, huuu, saját pekán fa! A türelem, előbb vagy utóbb, pekándiót terem ;-)))
Vikvi, köszönöm.
Az Almás süti a nagylányom kedvence :)
Millye, tudja mi a jó :-))))
Bizony :) Én az almás-pitét is nagyon szeretem :)
Post a Comment