Hússal vagy húsnélkül?

Gondolatok a húsevésről

Gyerekkoromban és fiatal felnőttként rengeteg húst fogyasztottam. Nagyszüleim mindenféle állatot tartottak: tyúkot, kacsát, nyulat, malacot, tehenet. Ezeket az állatokat a megtermelt takarmánnyal etették. Búza, tengeri (kukorica), répa, lucerna (here) volt terítéken. Igazi free-range (szabad-tartású), bio-organic jószágok voltak.

A nyulaknak persze nem lehetett luxusélmény az ólban lakni, de a ketrecükben akár két lábra is állhattak, volt hely. Naponta többször kaptak frissen kaszált lucernát. Mindig csurrant-csöppent valami zöldség a kertből is. A ketrecük takarítása alkalmával kiadós szaladgálást tarthattak az ól egész területén.

A tyúkok meg a kakas(ok) szabadon garázdálkodhattak a hátsó udvaron, ám gyakran megfordultak elől is, de még a virágoskertben is. Vígan kapirgáltak, dalolásztak tyúknyelven, kergették egymást, ha valamelyikük gilisztára lelt. Térültek-fordultak, várta őket friss víz, búza, tengeri és dudva (fű). Na nem is nőttek hat hét alatt hatalmas jószágokká. Akkor még bőven csirkének számítottak. Húsz-huszonkét csibe az anyjával (kotlós) töltötte az első 3-4 hetet legalább, vagy ameddig meg nem unták az anyjukat, vagy az anyjuk őket.

A malac ugyan ólban lakott (sajátban kérem), de 2-3 naponta bő két órát is elbóklászhatott az udvaron, amíg a malacól takarítás alatt volt (hogy aztán friss szalmán hajtsa álomra a fejét). Mindig talált valami ropogtatni valót kirándulásai alkalmával, és nagy vígan csámcsogott ratja. Kíváncsi állat volt, minden zegzugot megvizsgált, megszimatolt, mindenbe beleütötte az orrát. Februártól decemberig tartott a malacjólét, azután bizony fagyott és közelgett a karácsony.

A tehenet ilyen dolgok nem izgatták. Az ő feladata a tej biztosítása volt. Reggel megfejték, kiment a legelőre (csoportos piknik), délben hazajött, elkortyolt egy vályúnyi vizet, megfejték, majd lepihent kérőzni, aludni, amihez éppen kedve tartotta. Pihenten ismét kisétált a többi kolleginával a legelőre, sötétedés előtt hazajött, leszürcsölt egy újabb vályúnyi vizet, majd következett egy utolsó fejés arra a napra. Valamit még harapott lefekvés előtt, amit éppen elétettek, répát, kórót (kukoricaszár), majd nyugovóra tért. Télen a csűrben felhalmozott szénából lakott jól, meg ami nekivalót a pince rejtett. Évente egyszer ellátogatott a bikához (esetleg kétszer, ha nem volt eredmény). Tél végén megellett, hat hétig anyáskodott, majd a borjút elválasztották tőle. Eladták, elcserélték, vagy levágták.

Úgy gondolom, ezek az állatok nem szenvedtek a tartásuk során. Meg voltak becsülve. Békésen cseperedtek, nyugalomban növekedtek, bőségben szaporodtak, elégedetten kotkodáltak, röfögetek és búúúgattak. Úgy hiszem, kényelmes életük lehetett. A kést persze egyikük sem követelte, de jóparaszti felfogás szerint, nekik ez volt a rendeltetésük.

Majd beköltöztem a nagyvárosba. Ezzel bekerültem a nagyüzemileg előállított húst fogyasztók közé. Innentől vágóhídon lemészárolt állatok húsát ettem én is. Miben más a gyári hús, tej, tojás?

Egy ipari szárnyas keltetőben kezdi a pályafutását. Kibújik a tojásból (többezer társával együtt), majd átválogatják. A folyamat, vele ellentétben, nem pihepuha. Ha kiskakas (hogy látják ezt naposan?) vagy megtartják húsnak (broiler), vagy élve ledarálják trágyának vagy állateledelnek, vagy csak egyszerűen kidobják, mert a keltelő csak tojókat gyárt. Ha 'szerencséje' van, és igényt tartanak a húsára, akkor hat héttel később érkezik a kíméletlen vég. A csőréből, ujjvégeiből addig is levágnak, majd (többezer társával együtt) végeláthatatlan ólba kerül, ahol napfény, friss levegő, zöld fű helyett zsúfoktság és kontrollált körülmnyek fogadják. Csak az evésnek él, amíg a lábai össze nem rogynak alatta. Társai beletapossák az ürülékbe, vagy beleful vagy fertőzéstől meggyötörve múl ki (megengedhető veszteség). Ha túléli, a java még csak ezútán kezdődik, irány a vágóhíd. Ha tyúkocskának született, egy aprócska ketrec a kilátás (többezer aprócska ketrecre való kilátással), ahol csak enni és tojni kell (mást nem is lehet).

A nagyüzemi malacka farkincája végétől, szemfogától és kisfiússágától érzéstelenítés nélkül vesz búcsút (az állatorvosi ellátás túl drága), rutin eljárásnak számít. Majd amikor elérte a kívánt súlyt, irány a vágóhíd, ahol szöget üthet a fejébe, mi is következik.

A gyári marha is csak egy tétel, árucikk a húsipar szemében. A tejelő tehenet mesterséges megtermékenyítés útján tartják vemhesen. Ellés után nemsokkal borját elveszik tőle. Ha üsző, beáll anyja mögé a sorba és hormonokkal, antibiotikumokkal, gennyel, gyomírtó meg növényvédő szerek maradványaival dúsított tejet állít majd elő, csak és kizárólag a számunkra. Ha tinó, akkor vagy borjúhús vagy marhahús lesz belőle.

Az iparilag előállított hús megtermeléséhez rengeteg energia, víz és területet szükséges. Terület a gyáraknak, terület a takarmánynak. Víz kell az állatok itatásához, a takarmányul szolgáló növények öntözéséhez. Energia kell a betakarításhoz, a takarmány szállításához, feldolgozásához, tárolásához, az üzemek működtetéséhez, az állatok vágóhídra szállításához, a vágóhidak üzemeltetéséhez, a hús feldolgozásához, tárolásához, csomagolásához, valamint a szemünknek tetszőre csomagolt hús hiper-szupermarketekbe szállításához.

Az ipari körülmények között tartott állatok egyetlen célja a profit. Életük és haláluk szenvedés, amit a hús iránti kereslet tart fenn. A mértéktelen húsfogyasztásunkkal részesei vagyunk, rábólintunk a tömeges tartásból származó pusztításra. Az intenzív állattartás emberre, állatra, környezetre káros. Ha az erdőirtás még nem lenne elég, ott van a műtrágyákkal, növényvédő szerekkel, gyomírtókkal telepumpált termőtalaj, a vegyszerekkel és ürülékkel szennyezett vadvilág, a kérődzők által kibocsátott metán. Mai szemmel nézve, a húsevés bűnrészesség. Itt az idő tisztában lenni, mit jelent húst fogyasztani 2014-ben. Itt az idő újraértékelni a hús iránti vágyunkat. Itt az idő felelősséget vállalni. Tudd, honnan jön a vacsora, hogyan kerül az asztalra.

A nagyipari méret, a gazdálkodási gyakorlatok és állapotok, a nevetséges jogszabályok, az állatok leölésének folyamata benne van minden egyes harapás húsban, minden egyes korty tejben. Testileg-lelkileg beteg állatok húsát, tejét, tojását fogyasztjuk. Az átállás nem egyszerű. A miértekről külön bejegyzést lehetne írni. A szokás hatalma nagy. Az átállás első lépése az elhatározás. Talán segítene, ha a vágóhidak a város főterén lennének, és falaik üvegből lennének. A tudatosság, az erőszakmentesség, nem divat vagy vallás, életmód. Van, aki fejest a mély vízbe, van aki a fokozatosság elvét vallja. A lényeg, hogy el kell mozdulnunk A-ból B-be, mert a nagyüzemi állattartás nem fenntartható. A mai mértékű húsfogyasztás nem fenntartható.

Eredetileg arról akartam írni, hogy miért sántít szerintem a ma divatos paleolit étrend. Mivel bevezetőnek túl hosszú lett volna a fenti, ezért inkább önálló bejegyzés maradt.