Ha karácsony, akkor gombaleves. A gombaleves, ami nélkül nem teljes a karácsony, számunkra. A harmadik generációs gombaleves, ami évről évre egyre jobb és jobb ízben kerül ki a konyhámból. Mindig az adott évire mondom, hogy az eddigi legjobb. Most is így lett.
A gyerekkori, palágyi karácsonyok menüjéből szinte csak a rúdhús-franciasaláta és a 6-8 féle sütemény emléke mardat meg (na meg az azt megelőző éjszakákba nyúló készülődés, sütés-főzés, madness!). Hogy mit fogyasztottunk elő- és főételnek, már nem igazán emlékszem, de sem halászlé, sem töltött káposzta nem került az asztalra. Palágynak se tava, se folyója, így a halászlé nem is volt étrenden (időnként 'szeljodka', sós-füstölt tengeri hal vagy rántott halszelet jelképezte, és egyben ki is merítette a halfogyasztást). A töltött káposzta palágyban a szombatok része, így nem tartottuk soha ünnepinek, ahogy a mákos/diós kalácsot (a.k.a. bejgli) sem, hiszem mama gyakran készített mákosat is, diósat is.
A traski karácsonyi menü levese volt az orosz ihletésű 'gombaleves'. Gombaleves néven ismertem meg, így emlegetjük, de tulajdonképpen a gomba (mégpedig szárított, erdei) csak 'fűszer' a levesben, a savanyú káposzta és a hús-kolbász páros dominál. Kíváncsi lennék azért az orosz eredetijére. Úgy tartja a fáma, nagyapám orosz kollégájának családjától származik a recept, a gombaleves, ami harmadik generáció óta a családunk karácsonyi asztaláról nem hiányozhat.
Hússal, kolbásszal, szárított gombával és gerslivel gazdagított savanyú káposzta leves. Apám az 'orosz korhelyleves'-nek is nevezi.
Az idei változatban: füstölt sonka, nyers kolbász, chorizo, savanyú káposzta, gomba, pufi, fűszerek (baberlevél, só, bors, pirospaprika, őrölt fűszerkömény, egész köménymag, fokhagyma, paradicsompüré), rántás.
A füstölt sonkát pár órára beáztattam, majd nagyobb kockára vágtam és hideg vízben fel tettem főni. Lehaboztam, majd hozzáadtam az ujjnyi darabokra vágott kétféle kolbászt. Fűszereztem: 2-3 baberlevél, kevés só, frissen őrölt bors, pirospaprika, őrölt fűszerkömény és csipet egész köménymag, valamint egészben hagyott gerezd fokhagyma. Fedő alatt lassan, bő egy órát főztem.
A leveshez adtam a kinyomkodott, durván felvagdosott savanyú káposztát és az 1-2 ek. paradicsompürét (a bábérleveleket és a fokhagymát akár ki is lehet szedni előtte, könnyebb megtalálni, mint majd a káposzta között). A savanyú káposztával lassan, finoman gyöngyözve bő fél órát főztem.
Közben a 20-25 percre beáztatott szárított erdei gombát (vargánya) leszűrtem, és friss vízben feltettem főni. Az átmosott pufit (gersli/árpagyöngy) is külön edényben éppen csak puhára főztem.
A húsos-káposztás leveshez adtam a kész gombát és a főtt árpagyöngyöt.
Kevés lisztet pirítottam, szárazon, világosra. Hideg vízzel krémesítettem, majd a leveshez adtam. Átforraltam, lezártam, 15-20 percet pihentettem.
Egy jó nagy fazékkal főzök 24-én, ez szentestére a vacsora. Kiadós, laktató, három napig rá lehet járni, és persze az utolsó nap, az utolsó tányér a legízletesebb, mikor a leves már alaposan 'összeért'.
A gyerekkori, palágyi karácsonyok menüjéből szinte csak a rúdhús-franciasaláta és a 6-8 féle sütemény emléke mardat meg (na meg az azt megelőző éjszakákba nyúló készülődés, sütés-főzés, madness!). Hogy mit fogyasztottunk elő- és főételnek, már nem igazán emlékszem, de sem halászlé, sem töltött káposzta nem került az asztalra. Palágynak se tava, se folyója, így a halászlé nem is volt étrenden (időnként 'szeljodka', sós-füstölt tengeri hal vagy rántott halszelet jelképezte, és egyben ki is merítette a halfogyasztást). A töltött káposzta palágyban a szombatok része, így nem tartottuk soha ünnepinek, ahogy a mákos/diós kalácsot (a.k.a. bejgli) sem, hiszem mama gyakran készített mákosat is, diósat is.
A traski karácsonyi menü levese volt az orosz ihletésű 'gombaleves'. Gombaleves néven ismertem meg, így emlegetjük, de tulajdonképpen a gomba (mégpedig szárított, erdei) csak 'fűszer' a levesben, a savanyú káposzta és a hús-kolbász páros dominál. Kíváncsi lennék azért az orosz eredetijére. Úgy tartja a fáma, nagyapám orosz kollégájának családjától származik a recept, a gombaleves, ami harmadik generáció óta a családunk karácsonyi asztaláról nem hiányozhat.
Hússal, kolbásszal, szárított gombával és gerslivel gazdagított savanyú káposzta leves. Apám az 'orosz korhelyleves'-nek is nevezi.
Az idei változatban: füstölt sonka, nyers kolbász, chorizo, savanyú káposzta, gomba, pufi, fűszerek (baberlevél, só, bors, pirospaprika, őrölt fűszerkömény, egész köménymag, fokhagyma, paradicsompüré), rántás.
A füstölt sonkát pár órára beáztattam, majd nagyobb kockára vágtam és hideg vízben fel tettem főni. Lehaboztam, majd hozzáadtam az ujjnyi darabokra vágott kétféle kolbászt. Fűszereztem: 2-3 baberlevél, kevés só, frissen őrölt bors, pirospaprika, őrölt fűszerkömény és csipet egész köménymag, valamint egészben hagyott gerezd fokhagyma. Fedő alatt lassan, bő egy órát főztem.
A leveshez adtam a kinyomkodott, durván felvagdosott savanyú káposztát és az 1-2 ek. paradicsompürét (a bábérleveleket és a fokhagymát akár ki is lehet szedni előtte, könnyebb megtalálni, mint majd a káposzta között). A savanyú káposztával lassan, finoman gyöngyözve bő fél órát főztem.
Közben a 20-25 percre beáztatott szárított erdei gombát (vargánya) leszűrtem, és friss vízben feltettem főni. Az átmosott pufit (gersli/árpagyöngy) is külön edényben éppen csak puhára főztem.
A húsos-káposztás leveshez adtam a kész gombát és a főtt árpagyöngyöt.
Kevés lisztet pirítottam, szárazon, világosra. Hideg vízzel krémesítettem, majd a leveshez adtam. Átforraltam, lezártam, 15-20 percet pihentettem.
Egy jó nagy fazékkal főzök 24-én, ez szentestére a vacsora. Kiadós, laktató, három napig rá lehet járni, és persze az utolsó nap, az utolsó tányér a legízletesebb, mikor a leves már alaposan 'összeért'.
4 comments:
Jól néz ki ez a húsos káposztás gombaleves. Nekem újdonság.
Nagyon finom lehetett!!!
Érdekes recept.
Hobbychef, Marisz, ajánlom ízlelgetésre, kóstolgatásra, ha szereted a savanykás ízvilágot bele fogsz szeretni ;-)
Vicuska, de még milyen finom!!
Post a Comment