Egy remek, igazi téli leves, hozzávalóiban szerény, de ízvilágában annál gazdagabb, savanykás, laktató fogás. Füstölt sonkából, húsos szalonnából, csülökből, oldalasból, vagy ezek keverékéből egyaránt fenséges, de jóval egyszerűbb változatban, kétféle kolbászból is pompás, ráadásul hamarabb is készül el.
Hozzávalók (2-3 személyre):
arasznyi nyers kolbász
arasznyi füstölt kolbász
500 g savanyú káposzta
3-4 szál zeller (opció)
szemes fekete bors (ízlés szerint)
só, pirospaprika
1 csapott tk. őrölt fűszerkömény
1 tk. Vega-Mix
2 db babérlevél
1 ek. paradicsompüré
1 ek. liszt
A kolbászokat két-háromujjnyira daraboltam és egy vastag aljú fazékban, közepes hőfokon odatettem pirulni (ez a művelet remek ízalapot ad a levesnek, gazdagabb lesz tőle). Forgatgatva itt-ott világosra barnítottam, majd lehúztam a tűzről, meghintettem pirospaprikával és őrölt fűszerköménnyel, majd felöntöttem vízzel.
Beletettem a szemes borsot, a babérlevelet (egy nagy gerezd fokhagyma is mehet) és a Vega-Mix-szet, végül a zellerszárat (csak az íze kedvéért). Fedővel letakartam és lassú tűzön fél órát gyöngyöztettem.
A savanyú káposztát kinyomkodtam (van aki át szokta mosni, én szeretem ha savanykásabb a leves) és késsel felvagdostam (hogy ne maradjanak túl hosszúak a szálak), és a leveshez adtam. Belekevertem a paradicsompürét (vagy a kevés paradicsomlét) is. Visszatettem a fedőt és újabb fél órát főztem lassú tűzön, épp csak mocorogva.
Már csak a rántás volt hátra. Kiszedtem a zellerszárat, a babérlevelet és a borsszemeket. A lisztet szárazon világosra pirítottam, felöntöttem hideg(!) vízzel (micsoda illat!!), simára kevertem és a leveshez adtam. Átforrt és már tálalhattam is.
Hozzávalók (2-3 személyre):
arasznyi nyers kolbász
arasznyi füstölt kolbász
500 g savanyú káposzta
3-4 szál zeller (opció)
szemes fekete bors (ízlés szerint)
só, pirospaprika
1 csapott tk. őrölt fűszerkömény
1 tk. Vega-Mix
2 db babérlevél
1 ek. paradicsompüré
1 ek. liszt
A kolbászokat két-háromujjnyira daraboltam és egy vastag aljú fazékban, közepes hőfokon odatettem pirulni (ez a művelet remek ízalapot ad a levesnek, gazdagabb lesz tőle). Forgatgatva itt-ott világosra barnítottam, majd lehúztam a tűzről, meghintettem pirospaprikával és őrölt fűszerköménnyel, majd felöntöttem vízzel.
Beletettem a szemes borsot, a babérlevelet (egy nagy gerezd fokhagyma is mehet) és a Vega-Mix-szet, végül a zellerszárat (csak az íze kedvéért). Fedővel letakartam és lassú tűzön fél órát gyöngyöztettem.
A savanyú káposztát kinyomkodtam (van aki át szokta mosni, én szeretem ha savanykásabb a leves) és késsel felvagdostam (hogy ne maradjanak túl hosszúak a szálak), és a leveshez adtam. Belekevertem a paradicsompürét (vagy a kevés paradicsomlét) is. Visszatettem a fedőt és újabb fél órát főztem lassú tűzön, épp csak mocorogva.
Már csak a rántás volt hátra. Kiszedtem a zellerszárat, a babérlevelet és a borsszemeket. A lisztet szárazon világosra pirítottam, felöntöttem hideg(!) vízzel (micsoda illat!!), simára kevertem és a leveshez adtam. Átforrt és már tálalhattam is.
4 comments:
Bár csülökből stb. tényleg finomabb, de így is jöhet!
Imádom, egyik kedvenc levesem. Bár inni nem iszom, de nekem ez olyan, mint a gyógyszer. Érdekes, mert a kínai erős-savanyú leves is ilyen hatással van rám. Savanyítok most káposztát, kíváncsi vagyok, sikerül-e. Ha igen, akkor mindenképpen fogok főzni ilyet.
Milyen kolbasz kerult bele? Chorizo es?
Hobbychef, a csülök az csülök ;-)
Trollanyu, a házi savanyú káposzta az igazi! Mama savanyított káposztáját nagyon szerettem magában is, a bolti üvegest még nem jutott eszembe magában csemegézni.
Erika, a chorizón kívül M&S outdoor bred pork sausage került bele, valami díjnyeres, de borson kívül más íze sajnos nem volt, nem úgy mint a jó kis olasz salsiccia de cuocere, de az az utóbbi 1-2 évben beszerezhetetlen.
Post a Comment