Haggis

A haggis hagyományos skót nemzeti étel, darált birka belsőség (máj, szív, tüdő) hagymával, zabbal, faggyúval, fűszerekkel, hagyományosan az állat gyomrában főzve (legaláb 3 órán át), 'neeps és tatties'-zel (répa és burgonya külön-külön főzve és megtörve), whisky-alapú mártással és zabpogácsával (oatcake) tálalva.

Robert Burns, Skócia nemzeti költőjének nevéhez fűződik a haggis nemzeti étellé emelése, "Fair fa' your honest, sonsie face, Great chieftain o' the puddin-race!" (Address to a Haggis, 1787).

Az egyik néphagyomány úgy tartja, hogy abból az időből származik, amikor a felföldi marhahajcsárok (cattle drovers) szarvasmarháikat az edinburghi piacra hajtották, és asszonyaik az élelmet a juh (a leggyakoribb lábas jószág Skóciában) gyomrába csomagolták, lehetővé téve a könnyű szállítást a völgyeken keresztül vezető hosszú úton. Ha egy vezér (Chieftain v. Laird, a klán feje) elrendelte egy állat leölését (birka v. marha) az emberek megtarthatták a belsőséget mint részesedést.

Egy túrista-mendemonda szerint a Haggis egy kis méretű skót állat, amelyiknek az egyik pár lába (rendszerint a bal oldali) hosszabb, mint a többi, hogy meg tudjon állni a Skót Felföld meredek hegyein és domboldalain anélkül, hogy legurulna. Egy közvéleménykutatás szerint az amerikai látogatók 33%-a hiszi, hogy a haggis egy vadon élő állat!