Napra pontosan hat éve léptem a negyven árnyalatú zöldjére büszke Smaragd Szigetre. A viking múltú lóherék és koboldok (Leprechaun) földjén új kaland kezdődött az életem szinte minden területén. A gasztronómia is ide tartozott, és még mindig tart az örvénylő tempóban kanyargó flört. Mert enni jó, ha nem is sokat, de sokfélét! Dublin pedig tarka étteremkínálattal vár minden kalandort. Egy csipet ez, egy csipet az. Én pedig csipegettem rendesen.
Az első hónapok azzal teltek, hogy a megszokott alapanyagokat felváltotta a helyi. Az első években messzebbre és még messzebbre merészkedtem. Ma már elmondhatom, hogy egy változatos, szórakoztató, tarkabarka nemzetközi konyhát vezetek.
A lassan négy éves magyar boltot (ami azóta gazdát is cserélt) egyre kevésbé látogatom. Van, hogy hónapokig felé sem nézek. Kevés dolog van ami onnan még lázba hoz. Persze jól jött annak idején, amikor bevált ízekre vágytam.
A fenti tejfeles túró pl. 100%-ban nem magyar alapanyagokból készült, mégis 100%-ban magyar. Fúziós konyha az enyém. Egy-egy étel kisebb-nagyobb csavarral kerül terítékre. A lényeg a szívvel főzés még ma is, mert főzni jó, de enni még jobb!
Az első hónapok azzal teltek, hogy a megszokott alapanyagokat felváltotta a helyi. Az első években messzebbre és még messzebbre merészkedtem. Ma már elmondhatom, hogy egy változatos, szórakoztató, tarkabarka nemzetközi konyhát vezetek.
A lassan négy éves magyar boltot (ami azóta gazdát is cserélt) egyre kevésbé látogatom. Van, hogy hónapokig felé sem nézek. Kevés dolog van ami onnan még lázba hoz. Persze jól jött annak idején, amikor bevált ízekre vágytam.
No comments:
Post a Comment