Bundás alma

Gyors desszert négy hozzávalóból, liszt meg cukor nélkül

Emlékeim szerint ez volt az első önálló szárnypróbálgatásom a konyhában tizenegy-két évesen. A kihívás egyszerűen kivitelezhető volt, a siker pedig nagy. A jutalom egy nagy tál igen finom almás csemege. Annyit meséltem róla férjnek, hogy ilyen finom volt, meg olyan finom volt, hogy ma rábökött - fahéjas alma. Kedvem is volt hozzá, időm is, így villámgyorsan az asztalra is került. A pontos recept már nincs a fejemben (mikor is voltam 10-12 éves?!), de emlékeim szerint került anno bele liszt is. Ezt most kihagytam, így lett gluténmentes, egyszerű, gyors, négyhozzávalós. A cukrot xylitolra cseréltem. Sima, bő olaj helyett pedig kevés kókuszolajban sütöttem ki az almakarikákat. Az eredeti recept, ha jól emlékszem az 'Olcsó, gyors sütemények' c. vékonyka, zöld borítós könyvből volt (Szalkay Zsuzsanna, Metrum Kiadó, 1988).

Kell hozzá:

2 db alma

1 db tojás

1 tk. nyírfacukor (xylitol)

1 kk. őrölt fahéj

1-2 ek. kókuszolaj a sütéshez

Az almát meghámoztam, felkarikáztam (kb. 5 mm). A karikák belsejéből a magházat kiszúrtam. A nyírfacukrot márvány mozsárba tettem és finom porrá törtem, majd hozzákevertem a fahéjat. A tojást villával felvertem. Az első almakarikát vékonyan meghintettem a fahéjas cukorral, rátettem a második karikát, azt is meghintettem, majd a következőt, az azt követőt, amíg el nem fogyott az összes almakarika. Így mind a két oldaluk kapott a fehéjból. Az almatorony tetejéről szedve a karikákat megforgattam a felvert tojásban. A serpenyőt felhevítettem, beletettem a kókuszolajat, amikor felmelegedett beletettem a tojásos almakarikákat. Mindkét oldalukat aranybarnára sütöttem. Konyhai papítrörlőre kiszedtem, leitattam a felesleges olajat, majd tányérra szedtem és meghintettem a maradék fahéjas cukorral. Jó étvágyat!