Rogač

Horvárul rogač, angolul carob, magyarul szentjánoskenyér a mediterránon őshonos szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) sötétbarna, nagyjából 20 cm hosszú hüvelytermése. Szentjánoskenyér, mert úgy tartják, Keresztelő János ezen éldegélt a sivatagban.

A fa termése, "gyümölcse" a hüvely, aminek egy egész évre van szüksége, hogy kifejlődjön és megérjen. Az érett termés a földre hullik. A cukornád és a cukorrépa előtt a szentjánoskenyér volt a cukor fontos forrása. Már az ókori egyiptomiak is fogyasztották.

Magjait az ókorban precíziós súlymérésre is használták, mivel nagyon hasonló méretűek és súlyuak, így lett a szentjánoskenyérfa termésének görög nevéből (κεράτιον) a karát, a drágakövek tömegének mérésére szolgáló mértékegység.

Portugáliában (alfarrobeira a fa neve és alfarroba a termésé), Algarve környékén, Dél-Spanyolországban (algarrobo a fa, algarroba a termés), Máltán, Szicílián és Szardínián (carrubo a fa, carruba a termés), Dél-Görögországban és több szigetén, többek között Krétán (charoupia), valamint Törökországban keçiboynuzu = 'kecskeszarv' néven ismerik és termesztik. Kompótot, likőrt is készítenek belőle.

Hasmenés, gyomorgyulladás kezelésére ajánlott. A szentjánoskenyér-liszt (E410 vagy locust bean gum) élelmiszeripari adalékanyag: térfogatnövelő, stabilizáló-, emulgeálószer. A magokat (locust beans) állatok takarmányozására is használják.