A csalán vadon nő Írországban. Hagyományos tavaszi frissítő, kiváló a szervezetben felhalmozódott méreganyagok eltávolítására, vasban gazdag. Akkor szedik, amikor a levelek még fiatalok és puhák, és csak a felső hajtásokat használják fel.
Palágyban egyékbént 'csanál'-nak hívják, mama a kiskacsáknak adta, kevés tengerivel azaz kukoricával összekeverve 'erősítőnek', de mintha lenne csanál-leves emlékem is gyerekkoromból...
Ez a friss, tavaszi 'erőleves' hatvanadik olvasómnak készült, Colors in the Kitchen-nek. Fogadd szeretettel!
Hozzávalók:
2 csésze felkockázott 'lisztes' burgonya
1 csésze apróra vágott vöröshagyma
3 csésze durvára aprított csalánhajtás
2 ek. vaj (vagy kacsa/libazsír)
6 csésze csirkehúsleves
Tálaláshoz:
2 ek. aprított petrezselyemzöld vagy snidling
kevés tejszín
Az ír krumplik héjának színe ugyan eltérő, de a belseje, a 'húsa' a nagy többségüknek 'lisztes' (floury), amiből roppant nehéz olyan ételt készíteni, amibe a főtt krumpli kockázva vagy szeletelve kell (franciasaláta, rakott krumpli), ugyanis széthullik, nem tartja meg a formáját, mert száraz, szemcsés, parázs, morzsás, de levesnek, levesalapnak, krumplipürének kiváló (az áttetsző, nedvesebb 'viaszos' (waxy) burgonya való salátákba).
A vajat megolvasztottam, majd a hagymát megfonnyasztottam rajta. Hozzáadtam a burgonyát, két-három percig pároltam, majd felöntöttem a szárnyasalappal. Fedővel letakartam és kis lángon 10-12 percet főztem.
Közben előkészítettem a csalánt. Kesztyűt húztam, ollóval levagdostam a leveleket a szárról/hajtásokról. A nagyobbakat két-három részre vágtam, majd egy nagy tál vízbe tettem, átmostam, leszűrtem, lecsepegtettem. Hogy milyen jó, friss illata van a nyers csalánnak!!
A csanalat a levesalaphoz adtam és öt percig lassú tűzön finoman gyöngyöztettem (tovább nem szabad, mert a friss, élénk színe kifakul és az íze is erőreljes lesz), majd lehúztam a tűzől, beleengedtem a botmixert és krémesítettem. Végül visszatettem 1-2 percre, csak hogy felforrjon. Egy kevés tejszínnel lehet ízesíteni tálaláskor és petrezselyemzölddel vagy snidlinggel megszórni. Én tejszín helyett tejföllel kínáltam, a savanykás ízvilág kedvéért.
[i] A recept az egyik helyi organic termelőtől van, akitől a csalánt is vettem, a pontos arányok pedig Biddy White Lennon Irish Cooking c. könyvéből. A hétvégén megint veszek egy nagy zacskóval, annyira ízlett.
Palágyban egyékbént 'csanál'-nak hívják, mama a kiskacsáknak adta, kevés tengerivel azaz kukoricával összekeverve 'erősítőnek', de mintha lenne csanál-leves emlékem is gyerekkoromból...
Ez a friss, tavaszi 'erőleves' hatvanadik olvasómnak készült, Colors in the Kitchen-nek. Fogadd szeretettel!
Hozzávalók:
2 csésze felkockázott 'lisztes' burgonya
1 csésze apróra vágott vöröshagyma
3 csésze durvára aprított csalánhajtás
2 ek. vaj (vagy kacsa/libazsír)
6 csésze csirkehúsleves
Tálaláshoz:
2 ek. aprított petrezselyemzöld vagy snidling
kevés tejszín
Az ír krumplik héjának színe ugyan eltérő, de a belseje, a 'húsa' a nagy többségüknek 'lisztes' (floury), amiből roppant nehéz olyan ételt készíteni, amibe a főtt krumpli kockázva vagy szeletelve kell (franciasaláta, rakott krumpli), ugyanis széthullik, nem tartja meg a formáját, mert száraz, szemcsés, parázs, morzsás, de levesnek, levesalapnak, krumplipürének kiváló (az áttetsző, nedvesebb 'viaszos' (waxy) burgonya való salátákba).
A vajat megolvasztottam, majd a hagymát megfonnyasztottam rajta. Hozzáadtam a burgonyát, két-három percig pároltam, majd felöntöttem a szárnyasalappal. Fedővel letakartam és kis lángon 10-12 percet főztem.
Közben előkészítettem a csalánt. Kesztyűt húztam, ollóval levagdostam a leveleket a szárról/hajtásokról. A nagyobbakat két-három részre vágtam, majd egy nagy tál vízbe tettem, átmostam, leszűrtem, lecsepegtettem. Hogy milyen jó, friss illata van a nyers csalánnak!!
A csanalat a levesalaphoz adtam és öt percig lassú tűzön finoman gyöngyöztettem (tovább nem szabad, mert a friss, élénk színe kifakul és az íze is erőreljes lesz), majd lehúztam a tűzől, beleengedtem a botmixert és krémesítettem. Végül visszatettem 1-2 percre, csak hogy felforrjon. Egy kevés tejszínnel lehet ízesíteni tálaláskor és petrezselyemzölddel vagy snidlinggel megszórni. Én tejszín helyett tejföllel kínáltam, a savanykás ízvilág kedvéért.
[i] A recept az egyik helyi organic termelőtől van, akitől a csalánt is vettem, a pontos arányok pedig Biddy White Lennon Irish Cooking c. könyvéből. A hétvégén megint veszek egy nagy zacskóval, annyira ízlett.
8 comments:
Aranyos vagy nagyon, köszönöm :)és eszembe juttattad Írországot is, hűűű de visszamennék! amúgy Besztercén csihány név alatt fut :D
Szívesen. Ilyenkor tavasszal a szokásosnál is élénkzöldebb a sziget ;-)
Mi is szoktunk csalán levest főzni, füstölt sonkával. Nálunk is csihány a neve.
Jut eszembe, apa 'csinál'-nak hívja.
A színe mint a sóska, az íze mihez hasonló? Akkor nem lesztek reumások,mert azt mondják arra is jó a csalán.
Éva, nincs különösebb vagy domináns íze. Friss, üde, zöld ízre! Igen, reumára ajánlják, de gondolom azt külsőleg, és kesztyű nélkül ;-))
Én fele fele arányban,spenót csalánlevest szoktam készíteni,de ki kéne próbálnom egyszer csak magára.Nagyon guszta.
A fele-fele sem hangzik rosszul Aleda. Bár a sima csalán jobban ízlett a sima spenótnál, de nagyon jó ötlet a felesben, én meg azt próbálom majd ki ;-)
Post a Comment