Amikor én még kislány voltam...

Az első (és eddig egyetlen) méhviaszos писанка-m (ejtsd: piszánká)

...a Húsvét nem tartozott a szívesen várt ünnepek közé. Hogy miért? Nem a megelőző alapos, minden zúgra kiterjedő nagytakarítás vagy az éjszakákba nyúló végeláthatatlan sütés-főzés miatt, hanem az ünnep második napján, azaz hétfőn érkező locsolkodók végett. Volt hogy 71-et számoltam meg belőlük egy évben. A kilincs ki sem hűlt, máris jött a következő csapat, mert biz a java nem egyedül érkezett, csapatokban terrorizálták a lányos házakat. Volt, hogy már reggel tízkor kezdték (az apróbbak, ők ugyan csak hímest kaptak) és este tízkor ment(ek) el az utolsó(k). Csak 3-4 olyan ember volt akiket igazán vártam. Ők egyedül jöttek, nem az volt a lényeg, hogy csak egyenek-igyanak, hanem engem akartak látni, hosszasan beszélgettünk (már amikor volt rá idő), ezekre a kedves egy-fél-negyed órákra emlékszem vissza egyedül szívesen az akkori idők Húsvétjaiból. De amikor befutott a következő banda, kezdődött előről a bolodokháza, és a szépen megterített asztal pillanatok alatt hadszintérré változott. Új terítő, új teríték, új húsos és salátás tálak, tiszta poharak, mosogatás. Mindennek tetejére a kölni! Hetekig nem tudtam magamról lemosni. Sokszor a ruhát is befogta. Teríteni, átöltözni, mosolyogni, tűrni, szenvedni, így ment ez faluhelyen, amikor én még kislány voltam.

Ha csak a szépre gondolok, emlékszem, hogy a konyhát betöltötte a húsvéti menü-kínálat illata. A spájzt sütemények édes illata lengte be, ott sorakoztak a hűvösben, hat féle legalább! Az apróbbak közül Jojó, Diócska, a többi pedig magas, soklapos, réteges (nevesincs) krémesek. Szegény anyám sütötte őket ész nélkül. Hogy mennyire élvezte? Még a mai napig sem mertem tőle megkérdezni. A hűtő roskadásig megtelve töltött, göngyölt húsokkal, hatalmas adag majonézes krumplival (aka Olivier). Apám helyes töltött tojásokat készített (úgy néztek ki, mint a légyölő galóca, a kapapjuk PirosAranytól volt pettyes) minden évben. Mama sütötte a puha, omlós, illatos kalácsot, készítette a sárgatúrót, ami pompás kiegészítője volt az apa által hónapokkal előtte gondosan besózott, megfüstölt főtt sonkának és kolbásznak.

Tojás (újjászületés szimbóluma), kalács, sárgatúró, főtt füstölt sonka és kolbász, rúdhús, tormás cékla illat nekem a Húsvét! Ami a keresztények talán legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadásának ünnepe. Áldozatával megváltotta az emberek bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felet. A negyvennapos böjt vége. A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap.

Ma már a Húsvétot szép és békés ünnepnek tartom. Nem az a lényeg (mint ahogy Karácsonykor sem), hogy süteményből legalább hat féle legyen, vagy hogy minél több, annál jobb. Nincs napokkal előtte sütés-főzés, ezek miatt éjszakázás, hogy aztán az ünnepen hulla fáradtan nézzek csak ki a fejemből, mert másra nem telik az erőmből. Az lényeg a ünnep átélése, a csoda megélése, hogy szeretetben és békességben tölthetem azzal, aki a legfontosabb a számomra.

Ami felkérésére Húsvétra ajánlom:

• Vendégvárónak:
Rozmaringos vagy Zöld olivás focaccia, esetleg Grissini, de Zöldfűszeres vagy sima kukoricakenyér is akár;

• Előételnek:
Mustáros-wasabis tojás, Tojás és tonhal, Nizzai saláta, Grillezett kecskesajt, Cukkini-burgonya rösti, Füstölt lazac, Színes sajtgömbök, Mediterrán töltött gomba, párolt Articsóka, vagy egy üde tányér Borscs;

• Főételnek:
Mézes báránycomb vagy báránylapocka, Bárányborda mentás zöldborsó pürével vagy erdei gombával, esetleg Rozmaringos nyúlgeric;

• Köretnek:
- Sültekhez: Sült paszternák, Édesburgonya héjában, Grillezett cukkini, Patiszon rösti, Spenótos burgonya, Tejszínes spenót;
- Hidegtálhoz: Olivier saláta hússal vagy hús nélkül, Fetás-chorizós zöldsaláta, Paprikás-újhagymás feta, Pestós feta hónapos retekkel;

• Desszertnek:
Málnás Clafoutis, Gyömbéres vagy Pisztáciás Brownie, Körtés-mandulás Flan, Mézes-lime-os Muffin, Fekete-erdő pohárkrém, Kókuszos csigák, Túrós-lekváros batyuk, Fanta-szelet, citromos Madiera cake, gyümölcsös Tea Brack vagy Pogácsa(malackák) nyulacska formában;