Rozmaringos nyúlgeric

Gyerekkoromban ettem először nyúlhúst. Mamáék tartottak nyulat így elő-előfordult nyúl is a menüben. Leginkább a tejfeles combokért voltam oda, de nem volt szabad elmondaniuk, hogy az biz 'nyuszi', mert hozzá nem nyúltam volna a főtt játszótárshoz. Legutóbb a Bang-ben ettem nyulat, túlbonyolított fogásként. Most pedig megakadt a szemem a Fallon-ban a szép nyúlhúson. Először a szép combokra gondoltam, de mivel valami izgalmasabbra vágytam, a gerinc mellett döntöttem. Jó választás volt, nagy sikert aratott pármai sonkában sülve, rozmaringosan, velesült zöldségekkel. A nyúl puha volt, omlós, illatos!

A nyúlgerincet (saddle of rabbit) átmostam. Meghintettem szárított rozmaringgal, Vega-Mix-szel és kevés nagyszemű tengeri sóval. Fokhagymaszeleteket tettem a tetejére, majd pármai sonkába (Prosciutto di Parma) göngyöltem és egy tűzálló tál közepére helyeztem. Körberaktam negyedelt petrezselyemgyökérrel (itt paszternák kapható), felezett sárgarépával, egészben hagyott salottával és fokhagymagerezdekkel. A zöldségeket lecsorgattam kevés olívaolajjal, majd meghintettem Vega-Mix-szel, végül a kerámia tálat sütőpapírral takartam le és 160 °C-on (slow roast) két és fél órát sütöttem.