Friday, January 20, 2012

Paprikás krumpli (vega)

potato-paprikash
Gyerekkoromban időről időre feltűnt a paprikás krumpli is a 'mama főztje' menüben. Nem volt túl gyakran, mert szinte mindig haluskát kértem mamától, lehetett az frissen gyúrt tésztából vagy épp krumpliból készített.

Ritkán került bele hús, az is inkább apró kockára vágott szalonnaként volt jelen. Kolbász vagy más füstölt hús nem járt bele. Nem is hiányzott. Az illatozó, forró krumplit egy nagy bögre (vagy kettő) hűs, 'májas' aludttejjel fogyasztottuk. A savanykás, erjesztett tejtermék kitűnő kísérője volt ennek az egyszerű ám az utolsó kanálig nagyszerű ételnek.

Mint sok minden más, amin mama konyhájából felnőttem, ez maradt meg ízvilágában kedvesnek, ahogy megismertem, hús égy egyéb 'dúsítók' nélkül. És ahogy manapság készítem:

Hozzávalók:
1 db nagy burgonya
1 nagyobb fej vöröshagyma
olívaolaj
pirospaprika
só, frissen őrölt bors
őrölt fűszerkömény
1 db kisebb babérlevél


A nagy, meghámozott krumplit felkockáztam és egy tál hideg vízbe tettem, hogy ne barnuljon. A vöröshagymát finomra felaprítottam és a felét kevés olívaolajon, lassú tűzön világosra pirítottam. Lehúztam a tűzől, belekevertem a pirospaprikát, amikor elolvadt, hozzáadtam a leszűrt, lecsepegtetett krumplit. Alaposan átforgattam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy épp csak ellepje. Enyhén sóztam, borsoztam, meghintettem kevés őrölt fűszerköménnyel és beletettem a babérlevelet. Fedővel félig letakarva finoman gyöngyöztettem, amíg a krumpli meg nem puhult. Nem kavargattam, csak rázogatta alatta az edényt.

Míg a krumpli főtt, a finomra aprított vöröshagyma másik felét egy külön kis nyeles lábasban odatettem pirítani kevés olívaolajon. Lassú tűzön, időnként kavargatva barnára pirítottam (ez akár 6-8 perc is lehet). Lehúztam a tűzről, adtam hozzá egy kis pirospaprikát, majd egy-két tk. kivételével a megfőtt krumplira öntöttem, óvatosan összeforgattam. Fedővel letakartam és 4-5 percig állni hagytam.

A forró krumplit tányérra szedtem, aludttej híján tejföl-joghurt fele-felét kanalaztam rá és megszórtam a szép barnára pirult hagymával. Jó étvágyat!

Úgy szeretem, ha a krumpli széleiről kicsit lefő, azaz nem marad éles a vágás, de nincs is túlfőve, nem esik szét. Ír krumplit szétfőzni nem nehéz, ugyanis előszeretettel omlik szét a 'floury potato', a túlzottan 'waxy' meg nem 'morzsálódik', ezért nem ad szép szaftot, de alkalmanként azért sikerül belefutni a tökéletes krumpliba, mint most is.

7 comments:

Tiffanylda said...

Kottára így készítem én is - kivéve az olívát -, de most hallom először " a hagyma másik felét..."! Micsoda jó ötlet!:)Ki fogom próbálni! A krumplihoz nagy mázli kell, hogy kifogd az igazit!... Köszi az ötletet, isteni lehet!:)

Anazar said...

Tiffanylda, a végén hozzáadott szép barnára pirított (paprikás) hagyma remek ízt kölcsönöz ennek a vega változatnak, amolyan 'feltét' ;-)

Tiffanylda said...

Meglesz!;)

Ágni said...

Szia, egy krumpli és 1 hagyma? Nem túl sok a hagyma az 1 krumplihoz? Sztem ma én is ezt csinálok:) És a "hagyma másik felét" én is viszem:)-ja igaz, ezért nem sok a hagyma..:)

Anazar said...

Ágni, hogy sok-e 1 hagyma 1 krumplihoz? Attól függ, mekkora a hagyma és mekkora a krumpli ;-))))
A krumpli akkora volt mint a tenyerem (nagy, 300 g körüli), a hagyma meg átlagos, de nem kisebb átlagos, hanem nagyobb átlagos méretű (150-160 g). Kell ennyi hagyma bele, hisz nincs egyéb 'dúsító', mondjuk kolbász. Meg finom apróra vágva csak szép szaftot ad neki, nem lesznek benne hagymadarabok a végén ;-)

Hoffmann Erika said...

Meganyami:)

Anazar said...

;-))))