Friday, March 16, 2012

Zabkeksz (teljes kiőrlésű)

crumbly-oat-biscuits
Illatos, omlós, enyhén édes zabpelyhes keksz
teljes kiőrlésű lisztből, dióval és mogyoróval

A recept eredetije Mártitól (Ízek, zamatok) származik. Apróbb (liszt, cukor, zsiradék) változtatásokkal (még aznap!!) elkészítettem a magam változatát.

Hozzávalók (20 db):
100 g teljes kiőrlésű (korpás) búzaliszt
75 g zabpehely
fél tk. sütőpor
1 csipet szódabikarbóna
1-2 csipet őrölt fahéj
csipet só
25 g mogyoró (hazelnut)
25 g dió (walnut)
2 ek. finomítatlan nádcukor
100 g vaj
1 db tojás


crushed-oats
A zabpelyhet (Organic Oatflakes - Odlums) egy magas falú edénybe tettem és a nyújtó segítségével áttörtem, hogy a nagyobb darabok szétessenek.

A diót és a mogyorót (Organic Hazelnuts - Infinity Foods) késes aprítóban ledaráltam.

A teljes kiőrlésű (fine plain, stone ground, wholemeal - Doves Farm Organic) liszhez adtam a sót, sütőport, szódabikarbónát és a fahéjat, majd belekevertem az áttört zabpelyhet, a ledarált diót, mogyorót és a nádcukrot (organic unrefined cane caster sugar). Elkevertem, majd belemorzsoltam a felkockázott vajat.

oat-biscuit-dough
Miután összeállt nedves, morzsás állagúra (már itt, nyersen mesés illata volt!) beleütöttem a tojást és sima, puha tésztává gyúrtam. Egy ek. liszttel még keményítettem rajta, majd fóliába csomagoltam és fél órára hűtőszekrénybe tettem.

A lehűlt tésztát enyhén lisztezett felületen kinyújtottam és 5,5 cm Ø kerek formával kiszaggattam. A korongokat sütőpapírral borított tepsire raktam, 190 °C-ra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.

Pompás keksz! Omlós, illatos, finom. Márti, köszönet érte!!

oat-biscuits
Tipp: Hárommagos (sós keksz)

15 comments:

Emi said...

Szeretem a zabkekszet! Ránézésre nem annyira csábító a többsége, mint egy krémes, mázas süti, de amikor beleharapok... magával ragad:)

Márti said...

Örülök, hogy ízlett!

trollanyu said...

Éppen Mártitól jövök:) Szuper, nagyon finom és jót tesz nekünk:)

Gizi said...

Látszik a képen is hogy milyen omlós. Azt pedig eltudom képzelni, hogy a mogyorótól, diótól és a fahéjtól, milyen finom lehet.:)

Babette said...

Remek ötlet!!!

Roza said...

Nagyon guszta!:)

teller-cake said...

Ettem már hasonlót és nagyon finom! Ordít a fotóról az omlóssága! :-)

Anazar said...

Emi, én meg épp a krémes, mázas süteményeket nem találom annyira csábítónak, ellenben az aprósüteményeket, kis falatokat, falatkákat, apró dolgokat sokkal inkább ;-)

Márti, de még mennyire!!

Trollanyu, finom ám, meg jó is ;-)

Gizi, remek bele ez a hármas, és csak úgy omlik!

Babette, már fejlesztem is tovább :-)))

Roza, köszönöm.

Teller-cake, és a fotó még csak a fele, hát ha még beleharapnál!!

Bors and Pepper said...

Este fél 10-kor nekiálltam és nem bántam meg! Nagyon nem bántam meg!!! Szupi!!!

Anazar said...

Bors and Pepper, örülök!! Nálam is hirtelen felindulásból készült el az első, most meg már a harmadik változat van úton a sütőbe ;-))

Bors and Pepper said...

Isteni lett!! Ez lett a kedvencünk! Már én is gondolkozok a változatokon :) Felteszem a blogomra is, ha nem baj, nem tudom megállni, de természetesen megemlítelek Téged és Mártit is :)

Anazar said...

Bors and Pepper, persze, tegyed csak, én is Mártitól vettem át, apróbb változtatásokkal (teljes kiőrlésű liszt, vaj, minimális cukor).

Zita said...

Azta! :) Valami olyan kekszet kerestem, amit adhatok a 14 hónapos "kölöknek" is, mert Izlandon élünk és elég szegényes a választék babakekszet illetően. Gondoltam ezzel a recepttel kezdem a próbálkozást. Imádom a kekszeket, de soha nem sütöttem, mert mindig azt hittem, hogy az omlós, porhanyós állag otthoni sütőben elérhetetlen, főleg ha zabkekszről van szó. És milyen rosszul gondoltam! Ez a keksz valami isteni!
Pedig nem volt itthon sütőpor (3/4 kanál szódabikarbónával készítettem) és a dió is avas volt, amit felbontottam (50 gramm mandulával készült végül, mert hogy mogyoróm sem volt). Magamnak kicsit több cukrot tennék bele (bár most lekvárral majszolom, így nagyon finom), de egy ilyen tökmagnak tökéletes ez a mennyiségű cukor, az állaga miatt pedig remekül fog omlani a szájában. Már ha marad holnapra :D Nagyon szépen köszönöm ezt a receptet, mindenképpen kísérletezni fogok vele én is :)

Zita said...

Ó igen, és mivel utálok szaggatni (mindig csak marad és marad és marad...), ezért én úgy csináltam (az ikeás fagyasztott sütik adták az ötletet), hogy a kész tésztából kb. 5,5 cm átmérőjű hengert formáztam, azt fóliába tekerve fél órára a mélyhűtőbe tettem, majd deszkán egy éles késsel felkarikáztam. Gondoltam megosztom, hátha más is leegyszerűsítené. Persze nem olyan szép szabályosak így, de ha sietős, akkor szerintem jó megoldás ;)

Anazar said...

Zita, örülök, hogy ízlett. A cukrot illetően az édesszájúság szabja meg, hogy mennyivel ízlik. Nekem kettővel bőven édes volt, de tisztában vagyok, hogy másnak ez a mennyiség nevetséges. Én fél kiló cukorral vígan elvagyok fél évig is, másnak ez két sütés. Az meg, hogy dió, mogyoró, vagy mandula kerüljön-e bele, meg hogy mennyi, kevesebb vagy több, egyféle vagy mix, sokszor a kamra tartalma szabja meg. Nagyon jól teszed, hogy saját szájízre kísérletezed! A 'babakekszesítés' nem tudom, hogy történhet-e nyírfacukorral, de majd utána olvasok. A szeletelős 'szaggatás' remek időtakarékos megoldás, köszönöm, hogy kommentelted, hátha más is időszűkébe kerül ;-))