A derelye mellett a krumplihaluska volt gyerekkorom legkedvesebb étele. Nem tudtam eleget enni belőle, jöhetett hetente többször is!
Nagy haluskás voltam akkoriban, de ki ne élvezné, értékelné a frissen, kézzel gyúrt, házi tészta páratlanul finom (felülmúlhatatlan, verhetetlen, utolérhetetlen) ízvilágát. Káposztás, túrós, lekváros, diós - bármelyik! Dolgos, szerető kezek által, friss házi tojásból gyúrva, kevés disznózsírral meglocsolva - nekem minden más ételnél többet ért.
A gyúrt haluska és derelye mellett a krumplis tésztákat is gyakran óhajtottam mama konyhájából. A főtt krumpliból készült szilvás gombóc (traski nagyanyámnál 'pucuhaluska' néven futott), és a nyers krumpliból készült krumplihaluska. Ez utóbbi verte az összes többit. Ezek a gyerekkori ízek hiányoznak ma a legjobban, a bennük rejlő gondoskodó szeretet.
Hetek óta máson sem járt már az eszem, csak egy jó nagy fazék frissen (ki)főtt krumplihaluskán. Magad uram, ha szolgád nincs...
A palágyi krumplihaluska káposztás vagy túrós változatban került az asztalra. Kevés zsíron párolt savanyú káposztával, vagy apróra kockázott, kipirított szalonnába (és annak zsírjába) forgatva túróval. A traski túrósra nem került pörc, hanem 'pergelt' vaj.
Ma a palágyi káposztásat és a traski túrósat készítettem el.
Hozzávalók:
krumpli
1 db tojás
liszt
só, frissen őrölt bors
savanyú káposzta
olívaolaj
tehéntúró
vaj
A krumplit (600 g legalább) meghámoztam és érdes, apró lyukú reszelőn lereszeltem, pépesre. Szegény mama, ha tudtam volna, hogy ez ennyi idő és türelem talán nem kértem volna annyiszor ezt az ételt, de soha nem láttam rajta, hogy fáradtság lett volna neki.
A krumplipépet aztán enyhén sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a villával felvert tojást, végül lisztet adagoltam bele, kevesével, amíg galuska sűrűségűre össze nem állt.
Egy nagy lábásban, fedő alatt (hamarabb felforr) vizet forraltam kevés sóval. Galuskaszaggató híján a nagy lyukú reszelőn át engedtem a finoman fövő vízbe a nyers tésztát. Miután feljött a víz tetejére még két-három percig főztem, majd kiszedtem hideg vízbe, leszűrtem, lecsepegtettem.
A káposztás változathoz a savanyú káposztát kinyomkodtam, majd kevés olívaolajon megpároltam (negyed óra, húsz perc legalább). Ezt még a krumplireszelés előtt odatehetjük, hogy mire kifő a tészta, a káposzta is készen legyen.
A kifőtt haluska felét aztán feleforgattam az olajos káposztába. Mama a leszűrt tésztát tálba tette és leöntötte kevés zsírral. A káposzta is kevés zsírban párolódott valószínűleg. Mivel zsírom nem volt olívaolajat használtam, de nem öntöttem le vele a kifőtt haluskát, elégnek találtam csak beleforgatni az olajos káposztába.
A traski túrós változathoz kevés vajat olvasztottam, de nem csak épp megolvasztottam, hanem enyhén meg is pirítottam (pergeltem, ahogy palágyban hívtuk), hogy világosra, aranysárgára 'barnuljon'. Ebbe forgattam bele a kifőtt haluska másik felét, végül belekevertem a villával áttört (lengyel) túrót, enyhén sóztam.
Nagy haluskás voltam akkoriban, de ki ne élvezné, értékelné a frissen, kézzel gyúrt, házi tészta páratlanul finom (felülmúlhatatlan, verhetetlen, utolérhetetlen) ízvilágát. Káposztás, túrós, lekváros, diós - bármelyik! Dolgos, szerető kezek által, friss házi tojásból gyúrva, kevés disznózsírral meglocsolva - nekem minden más ételnél többet ért.
A gyúrt haluska és derelye mellett a krumplis tésztákat is gyakran óhajtottam mama konyhájából. A főtt krumpliból készült szilvás gombóc (traski nagyanyámnál 'pucuhaluska' néven futott), és a nyers krumpliból készült krumplihaluska. Ez utóbbi verte az összes többit. Ezek a gyerekkori ízek hiányoznak ma a legjobban, a bennük rejlő gondoskodó szeretet.
A palágyi krumplihaluska káposztás vagy túrós változatban került az asztalra. Kevés zsíron párolt savanyú káposztával, vagy apróra kockázott, kipirított szalonnába (és annak zsírjába) forgatva túróval. A traski túrósra nem került pörc, hanem 'pergelt' vaj.
Ma a palágyi káposztásat és a traski túrósat készítettem el.
Hozzávalók:
krumpli
1 db tojás
liszt
só, frissen őrölt bors
savanyú káposzta
olívaolaj
tehéntúró
vaj
A krumplipépet aztán enyhén sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a villával felvert tojást, végül lisztet adagoltam bele, kevesével, amíg galuska sűrűségűre össze nem állt.
Egy nagy lábásban, fedő alatt (hamarabb felforr) vizet forraltam kevés sóval. Galuskaszaggató híján a nagy lyukú reszelőn át engedtem a finoman fövő vízbe a nyers tésztát. Miután feljött a víz tetejére még két-három percig főztem, majd kiszedtem hideg vízbe, leszűrtem, lecsepegtettem.
A kifőtt haluska felét aztán feleforgattam az olajos káposztába. Mama a leszűrt tésztát tálba tette és leöntötte kevés zsírral. A káposzta is kevés zsírban párolódott valószínűleg. Mivel zsírom nem volt olívaolajat használtam, de nem öntöttem le vele a kifőtt haluskát, elégnek találtam csak beleforgatni az olajos káposztába.
9 comments:
Nálunk sztrapacska!
Káposztásan...Mennyei....
Ez nagyon jó ötlet kifogom próbálni :)
Belly, káposztával, túróval egyaránt szeretem ;-)
Andi, nem fogod megbánni, remek étel!
Hát, most nagyon ennék egy ilyet!
A Nagymamák pótolhatatlanok, de gyanítom mi is ilyenek leszünk az unokáinkkal, ha a gyerekeinkkel esetleg nem lettünk volna ilyenek.
A nagy lyukú reszelő nálam is nokedli szaggatóként működik. / szerintem nem csak nálam /
Daisy, modern nagyik, biztosan ;-)))
Ezt a receptet vittem a könyvtáramba,azt hiszem irtóra fogom szeretni,kedvelem az ilyen jellegű ételeket!Lehető leghamarabb elfogom készíteni!Köszönöm!!!
Mellissina, nem lehet nem szeretni a krumplihaluskát! Én köszönöm, hogy elkészíted. Majd számolj be ;-)
De ez sztrapi én a krumpli haluska receptet keresem ami olyan mint a derelye ����
Oszkar, nalunk ez volt a krumplihaluska Karpataljan (krumpli van magaban a tesztaban, nem pedig krumpli a bolti tesztan, ahogy Magyarorszagon szokas), a derelye pedig megint mas teszta, hazi, gyurott es toltott ;-)
Post a Comment