Sárgatúró nélkül nem Húsvét a Húsvét, nekem legalábbis. Ezt a finom falatot mindig mama készítette gyerekkoromban. Itt volt az ideje, hogy magam is nekilássak. Bár 'szárazabbra' sikerült (meg tudatosan kevésbé édesre), de első próbálkozáshoz képest mégis elégedett vagyok az eredménnyel.
Hozzávalók (2-4 személyre):
6 dl teljes tej
6 db nagyobb tojás
1-2 csipet só
1-2 ek. finomítatlan nádcukor
A tejet lassú tűzön(!!) kevergetve felforraltam. Enyhén sóztam, ízlés szerint cukroztam, majd vékonyan belecsorgattam a felvert tojásokat, folyamatos kevergetés mellett persze, és hagytam besűrűsödni.
Itt az instrukció úgy szólt, hogy 'addig főzni, amíg be nem sűrűsödik'. Sűrű meg sűrű között is nagy lehet a különbség, gondoltam, de a 'majd látni fogod' nem sokat oldott a dilemmán. Így hát addig főztem (folyamatos kevergetés mellett persze) amíg előszös 'selymes', 'síkos' nem lett, majd kezdett úgymond összeállni, 'betúrósodni' (nem kell sokat várni rá).
Ekkor rongyra öntöttem, le is folyt a leve java, majd összefogtam a tült, dombóccá formáltam benne a sárgatúrót, összekötöttem a száját és felakasztottam, hogy alaposan lecsepegjen. Amikor már csak alig-alig volt nedves az alja a ronggyal együtt hűtőszekrénybe tettem.
Mint említettem, a mamáéhoz képest szárazabbra sikerült. Talán nem kell annyit várni az 'összeállásra', de hát semmiképp sem szeretem volna, hogy az első próbálkozás átszaladjon a rongyon. Ki kell kísérletezni. Talán tej függő, vagy épp tojás függő, nem csak hőmérséklet játék az egész.
Hozzávalók (2-4 személyre):
6 dl teljes tej
6 db nagyobb tojás
1-2 csipet só
1-2 ek. finomítatlan nádcukor
Itt az instrukció úgy szólt, hogy 'addig főzni, amíg be nem sűrűsödik'. Sűrű meg sűrű között is nagy lehet a különbség, gondoltam, de a 'majd látni fogod' nem sokat oldott a dilemmán. Így hát addig főztem (folyamatos kevergetés mellett persze) amíg előszös 'selymes', 'síkos' nem lett, majd kezdett úgymond összeállni, 'betúrósodni' (nem kell sokat várni rá).
Ekkor rongyra öntöttem, le is folyt a leve java, majd összefogtam a tült, dombóccá formáltam benne a sárgatúrót, összekötöttem a száját és felakasztottam, hogy alaposan lecsepegjen. Amikor már csak alig-alig volt nedves az alja a ronggyal együtt hűtőszekrénybe tettem.
Mint említettem, a mamáéhoz képest szárazabbra sikerült. Talán nem kell annyit várni az 'összeállásra', de hát semmiképp sem szeretem volna, hogy az első próbálkozás átszaladjon a rongyon. Ki kell kísérletezni. Talán tej függő, vagy épp tojás függő, nem csak hőmérséklet játék az egész.
2 comments:
Hiába hogy elmúlt a húsvét én kifogom próbálni ezt a túrót mert már olyan nagyon régen vágyom rá. Nagyon régen ettem és a receptjét nem tudtam. Láttam már más blogokon de az érdekesen volt fűszerezve. Szerintem ahogy nézem talán a Tiéd emlékeztet legjobban a régi ízre amit ettem hajdanán!
Nyugodtan, Éva, Húsvét után is ugyanolyan ízletes, mint azon a két ünnepi napon fogyasztva. Mama nem fűszerezte semmivel (són, cukron kívül persze). Én így ismerem, így szeretem, így palágyi ;-)
Post a Comment