"mindig meg szerettem volna kérdezni, hogy tanultad-e valahol a konyhaművészetet, vagy ez csak egy régi hobbi-szerelem, amit nagyon komolyan veszel?"
Nem művészet az enyém, a puszta praktikusság híve vagyok! Persze, hogy tanultam, a nagymamám szívvel főzése ragadt rám. És mivel enni nagyon szeretek (nem is halnék éhen semelyik országban), a kíváncsiság és a kísérletezés hajt, a kombinációk végtelensége, de legfőképp a gyomrom. Talán nincs is olyan étel, amit ne kóstolnék meg.
Órákat tudok beszélni az ennivalóról, az ételről, az evésről, az étkezésről, a preparációról. Eleség, eledel, élelem, elemózsia, my kind of language. Mert Főzni jó! de Enni még jobb!! Sokan úgy tartják pótcselekvés, de what the heck, mindenkinek kell, hogy legyen legalább egy káros szenvedélye, nem igaz!?
Kiráz a hideg a tv-ben bohóckodó 'celebrity chef'-ektől, na, olyat sose tudnék csinalni, persze van az a pénz, amiért még a gatyáját is letolja az ember, gondolom, ők is a pénzért csinálnak hülyét magukból.
Apám is szeret és tud is főzni, tőle is tanultam, és a párom is ügyes és kísérletező, őt én fertőztem meg, mea culpa. Nem tartom a konyhámat nagy tudásnak, de legfőképpen (klasszikus értelemben vett) művészetnek nem, inkább csak tájékozott vagyok egy-egy témában és szeretem csinálni, ami kisül ki, ami meg nem, hát majd legközelebb. Nem esek kétségbe!
A blog nem csak villogni valókat tartalmaz, van ott 'kudarc' (ha van ilyen egyáltalán a konyha világában) is rendesen, lapos sütemény, folyékony tiramisu, a kelleténél barnább hús, persze ott én vagyok/voltam a hibás, hisz nem a receptet követtem, hanem a saját elképzelésem, vagy épp az időt néztem el, és hát megkapta. Mert amit bele kell tenni, azt bele kell tenni, mondják. De mi van, ha nem akarom? Semmi, csak nem kell csodálkozni, hogy nem olyan, amilyennek lennie kellett volna.
Rettentően rossz receptkönyv adaptátor vagyok, nincs is belőlük sok, mert egyszer átlapozom (egy-két kivétellel), aztán a polcon eszi a por. Érzésből főzök. 'Hobbi-szerelem', ahogy fogalmaztál, és igen, régi, lassan 20 éves. És komolyan is veszem, nem szeretem a félvállról vevést, vagy csinálom rendesen, vagy sehogy. Ahogy egy hobbinak kijár! Mert 'dolgozni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes', ahogy mama is emlegetni szokta.
Nem művészet az enyém, a puszta praktikusság híve vagyok! Persze, hogy tanultam, a nagymamám szívvel főzése ragadt rám. És mivel enni nagyon szeretek (nem is halnék éhen semelyik országban), a kíváncsiság és a kísérletezés hajt, a kombinációk végtelensége, de legfőképp a gyomrom. Talán nincs is olyan étel, amit ne kóstolnék meg.
Órákat tudok beszélni az ennivalóról, az ételről, az evésről, az étkezésről, a preparációról. Eleség, eledel, élelem, elemózsia, my kind of language. Mert Főzni jó! de Enni még jobb!! Sokan úgy tartják pótcselekvés, de what the heck, mindenkinek kell, hogy legyen legalább egy káros szenvedélye, nem igaz!?
Kiráz a hideg a tv-ben bohóckodó 'celebrity chef'-ektől, na, olyat sose tudnék csinalni, persze van az a pénz, amiért még a gatyáját is letolja az ember, gondolom, ők is a pénzért csinálnak hülyét magukból.
Apám is szeret és tud is főzni, tőle is tanultam, és a párom is ügyes és kísérletező, őt én fertőztem meg, mea culpa. Nem tartom a konyhámat nagy tudásnak, de legfőképpen (klasszikus értelemben vett) művészetnek nem, inkább csak tájékozott vagyok egy-egy témában és szeretem csinálni, ami kisül ki, ami meg nem, hát majd legközelebb. Nem esek kétségbe!
A blog nem csak villogni valókat tartalmaz, van ott 'kudarc' (ha van ilyen egyáltalán a konyha világában) is rendesen, lapos sütemény, folyékony tiramisu, a kelleténél barnább hús, persze ott én vagyok/voltam a hibás, hisz nem a receptet követtem, hanem a saját elképzelésem, vagy épp az időt néztem el, és hát megkapta. Mert amit bele kell tenni, azt bele kell tenni, mondják. De mi van, ha nem akarom? Semmi, csak nem kell csodálkozni, hogy nem olyan, amilyennek lennie kellett volna.
Rettentően rossz receptkönyv adaptátor vagyok, nincs is belőlük sok, mert egyszer átlapozom (egy-két kivétellel), aztán a polcon eszi a por. Érzésből főzök. 'Hobbi-szerelem', ahogy fogalmaztál, és igen, régi, lassan 20 éves. És komolyan is veszem, nem szeretem a félvállról vevést, vagy csinálom rendesen, vagy sehogy. Ahogy egy hobbinak kijár! Mert 'dolgozni csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes', ahogy mama is emlegetni szokta.
No comments:
Post a Comment