Avokádó

A mexikói Puebla államból származó avokádó (Persea americana) vagy más néven 'aligátor körte' (durva zöld bőre miatt) értékes, egészséget elősegítő (egyszeresen telítetlen) zsírokban gazdag. Az avokádó szó a nahuatl ahuacatl 'here' szóból származik, utalva a gyümölcs formájára. Az aztékok termékenység gyümölcsként ismerték.

A gyümölcs nem édes. Zsíros! Lágy, de határozott ízű, krémes állagú. Húsa hamar megbarnul levegővel érintkezve (lime vagy citrom levével ezt megakadályozhatjuk). Mexikóban és Közép-Amerikában rizshez keverik, levesekhez adják, salátákat gazdagítanak vele, kenőce tortillán vagy pirítóson, köret húsok mellé. Brazíliában, Indonéziában, Vietnámban és a Fülöp-szigeteken inkább édesen fogyasztják, turmixokban tejjel és cukorral. Rendkívül népszerű a vegetáriánusok körében, mert a magas zsírtartalma miatt remekül helyettesíti a húsokat szendvicsekben, salátákon.

Első avokádós élményem, közel tíz éve, nem sikerült túl biztatóra. Klasszikus gyümölcsként álltam hozzá, meg is lett az eredménye, fanyar arckifejezés. Persze ott volt a gond, hogy nem is volt megérve. Az érett gyümölcsnek engednie kell az ujj nyomásának. Az avokádó, mint a banán is, a fán érlelődik, de miután leszüretelik érik csak be igazán. A kemény gyümölcsöt tároljuk néhány napig szobahőmérsékleten (ha alma, banán, sárgabarack, dinnye vagy paradicsom közelében tartjuk a folyamat gyorsabb az etilén gáz termelődés miatt).

Kedvelem salátákban (itt meg itt és itt), sushi-ban (makizushi, uramaki).