Nagyon találó csomagolásra akadtam az ukrán boltban (a tulaj pár lembergi - Львів/Львов, de sajnos a kínálat egyre inkább ellengyelesedik). Kedves gyerekkori emlékeket juttatott eszembe. Iskolából hazafelé menet az Ung-parton vagy a buszra várva cinkézéssel múlattuk az időt. Cinkének hívtuk a pirított, hámozatlan napraforgómagot, cinkézésnek pedig a hámozást. Amíg volt belőle, nem volt megállás. Nénikék árulták kosárból, pohárral mérték és újságpapír tölcsérbe csomagolták (pont mint a csomagoláson). Cемочки-nak ('szemocski'), azaz magocskáknak hívták. A szemek aprók voltak, feketék és sokkal olajosabbak szürke csíkos társaiknál, és könnyen szét is lehetett pattintani (a fenti zacskóban a szürke és a fekete valamiféle keresztezése, a feketénél nagyobb, de a szürkénél kisebb, sötétszürkén fekete csíkokkal, könnyebben is pattant a szürkénél, de nem volt egészen olyan olajos, mint a fekete, szóval minden téren félúton lévő házasságról van szó). Cемена подсолнечника жареные неочищенные - napraforgómag pörkölt, hámozatlan.
3 comments:
23 éve nem voltam Kárpátalján(Beregszász),és amikor téged olvaslak,mindig honvágyam van.Kár,hogy már nincs kihez mennem.
Hát, én is honvágyból írogatom ezeket a bejegyzéseket.
Nagyon jól teszed,nekem még a halott orosz nyelvtudásomnak is jót tesz(38 éve nem beszéltem és nem írtam oroszul),amikor próbálom kisilabizálni az orosz szavakat.
Post a Comment