Xylitol

A xilit, xylitol (a 5-carbon polyol) vagy 'nyírfacukor' egy természetes édesítőszer, amit a nyírfa rostjaiból nyernek, de málnából, szilvából és a kukoricából is ki lehet vonni. Kis mennyiségen (5-15 g per nap) a szervezetünk is előállít belőle az anyagcsere-folyamatok során. Német és francia vegyészek fedezték fel a 19. század végén, az 1970-es évek elején pedig finn tudósok (a turkui egyetemen) fogászati ​​jelentőségét és előnyeit kutatták.

• nem emeli meg a vércukorszintet, mert lassabban szívódik fel, mint a répa- vagy nádcukor; mivel alacsony glikémiás indexű (GI = 8), az energia fokozatosan kerül be a véráramba, így nem okoz vércukorszint ingadozást;

• nem szükséges hozzá inzulin, ezért cukorbetegeknek is alkalmas;

• kalóriatartalma 40%-kal alacsonyabb a cukorénál;

• nem hogy nem ártalmas a fogakra, de gátolja a fogszuvasodásért felelős baktériumok elszaporodását, ezért a cukor 'fogbarát' alternatívája; újabb tanulmányok pedig azt mutatják, hogy a szájüreg természetes pH-egyensúlyát is elősegíti;

[!] emelt szintű bevitel esetén enyhe hashajtó hatása van, így napi fogyasztását 5-10 g per 10 kg testsúly közé kell korlátozni;

Még azzal (is) népszerűsítik, hogy épp úgy néz ki, úgyanolyan az íze és ugyanolyan édes, mint a hagyományos cukor és utóíze sincs. Utóíze tényleg nincs, kinézetre is olyan mint a kristálycukor, de nem olyan ízű és nem is annyira édes, az én megítélésem szerint. Meglepett még, hogy 'hideg ízű', vagyis hűs, amit használtam legalábbis (XyloBrit, 100% Xylitol).

[i] Az E-számok listáján E 967-ként szerepel.