Dublini földieper. Illata már van, íze még nem sok, mondjuk az nem is igen lesz, de kora nyári emlékek, gondolatok ébresztéséhez nagyon is alkalmas.
A törékeny, jellegzetes illatú, élénk piros színű, lédús textúrájú, édes kerti epret Franciaországban kezdték el termeszteni (hol máshol!?!) a 18. század végén, Bretagne-ban. Elődje az erdei szamóca (Fragaria vesca), az apró, még illatosabb, még intenzívebb ízű, nálunk csak 'komócsa' néven ismert sötét piros gyümölcs. Gyerekkoromban alig vártam, hogy szezonja legyen, apró kosárkával mentünk gyűjteni töltések, dombok, rétek, ritkás erdők, tisztások környékén. Szaporátlan volt, de megérte a fáradságot.
Mi jut eszébe mindenkinek a földiepperről? A május és a szerelem, a tejszínhab meg a pezsgő, nekem legalábbis. A legjobb frissen, nyersen fogyasztani (kiváló forrása C-vitaminnak és flavonoidoknak), de lehet fagyasztani, aszalni, készülhet belőle lekvár, tejtermékekkel kombinálva fagylalt, turmix, joghurt remek kísérője.
Gyümölcsös joghurt, Vaníliás palacsinta eperdzsemmel;
No comments:
Post a Comment