Halloween Brack

Barm Brack (Bairín Breac), Tea Brack, Fruit Brack, Halloween Brack, Hallowe'en Barmbrack... Illatos, ízletes gyümölcskenyér, ami a boszorkányok, kísértetek, szellemek, vámpírok, csontvázak, pókok, denevérek, vigyorgó és vicsorgó tökök ünnepén hagyománynak számít Írországban. A pettyes cipó vagy vekni (báirín: loaf, breac: speckled) készülhet élesztővel vagy sütőporral. Úgy tartják, hogy a hozzá használt élesztőt az erjedő sör tetejéről fölözték le. Megpirítva, vajjal együtt szolgálták fel a délutáni tea mellé, és kezdetét vette a jövendőmondó játék.

Én idén is a sütőporos változatot sütöttem, a tavalyi Barm Brack-ot cukormentesítettem és tovább gyümölcsösítettem.

Hozzávalók (egy 18 cm-es formához):
100 g mazsola (raisin)
100 g vörösáfonya (cranberry)
50 g gojibogyó
250 ml erős Lady Grey tea
2 ek. akácméz
2 ek. barna rizs szirup
2 ek. rozmaringméz
1 tk. szárított narancshéj
1 tk. frissen reszelt citromhéj
175 g liszt
1 bő tk. sütőpor
1 tk. őrölt fahéj
1-2 csipet frissen reszelt szerecsendió
1 db tojás
3-4 ek. méz a mázhoz

Előző este a forró, bergamottal ízesített teát a szárított gyümölcsökre öntöttem, amikor meglangyult, belekevertem a kétféle mézet és a barna rizs szirupot.

Másnap a lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sütőport és a fahéjat, szerecsencsiót, csipet sót. Felvertem a tojást és kevesével a liszthez adtam, majd az áztatott gyümölcsöt is apránként belekevertem.

A masszát sütőpapírral bélelt, csatos formába öntöttem, és 160 °C-on bő negyvenöt percet sütöttem (onnan lehet tudni, hogy nemsokára készen lesz, hogy az illatok felerősödnek, az egész konyhát betölti az édes, mézes-fahéjas illatfelhő, szépen feljön és aranybarna színe lesz), majd alaposan megcsorgattam mézzel és még 6-8 percre visszatettem. Hagytam a formában kihűlni.

[i] A Halloween, helyesebben Hallowe'en (All Hallows' Even) a pogány kelta Samhain (jelentése: nyár vége) fesztivál leszármazottja. A Samhain nem csak az aratás végét jelölte, de az év 'világosabb' felének a végét és a 'sötétebb' felének a kezdetét. A kelták úgy gondolták, hogy ezen a napon a halottak lelkei újból belépnek a halandó világba, ezért hatalmas máglyákat égettek, hogy elrettentsék a gonosz szellemeket.

Bonfire-t égetni még ma is divat (főképpen az észak-írek híresek erről, kedvenc töltőanyaguk a gumikerék). Régen azonban még megadták a módját.

A fiatalok Samhain előestéjén házról házra jártak, ételfelajánlásokat és gyújtóst kértek az ünnepi máglyához. Másnap, november 1-jén, az emberek kioltották a családi tűzhelyeik tüzét és összegyűltek, hogy egy szent dombtetőn meggyújtsák a máglyát az istenek tiszteletére és áldozataik bemutatására. Terményt és kivénhedt állatok csontjait dobták a tűzre. A bonfire szó is innen ered (bone and fire, csont és tűz), a 'csontok tüze' erre a gyakorlatra utal. Személyes és szimbolikus elemek is égettek, betegség vagy balszerencse feloldása céljából.

Hitték, hogy a szent tűz elűzi a gonosz szellemek, az emberek gyakran viseltek állatfejes jelmezeket és irhát, hogy elijesszzék vele azokat és hogy biztosítsák saját védelmüket, végettségüket.

A máglya parazsából vittek haza is (répából készített hordozókban, tartókban), hogy azzal gyújtásák meg újra a családi tűzhely tüzét. A répára arcokat faragtak, hogy a hazaút során kivédjék a gonosz lelketet.

Másnap a szent tűz hamuját szétszórták a földeken, hogy megvédjék a jövő évi termést.

Tipp: Ne felejtsük el a gyűrűt, vagy egyéb tárgyakat belerejteni! Egy tál gőzölgő colcannon is az ünnep része.